Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Beszámoló az Országgyűlés részére a Gazdasági Versenyhivatal 2003. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról, valamint beszámoló elfogadás... - DR. HORVÁTH JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3986 DR. HORVÁTH JÁNOS , a Fides z képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő beszámolót a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységéről már többen méltatták, a hivatal elnöke maga, a kormány képviselője és képviselőtársaim. Szívesen csatlakozom ehhez a sorhoz, ugyanis a téma valóban megérdemli az alapos vizsgálódást. Talán azzal kezdeném, hogy csak néhány megjegyzést tehetek, mert hiszen az egész téma igen szerteágazó, és megérdemelne alapos elméleti analízist, intézményi vizsgálódást és a tevékenységek értékelését. Mindebből csak ittott néhányat tehetek meg az idő hiányában, ugyanakkor kezdem azzal, hogy a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselői és képviselőcsoporton túlmenő munkatársai, igen nagy figyelmet szentelünk neki - talán nem is így kell mo ndanom, hogy “szentelünk neki”, nagy figyelemmel vizsgáljuk és műveljük ezt , jól tudva azt, hogy az ország gazdasága, a keresletkínálat, tehát termelés és fogyasztás mennyire jó hatásfokkal működik vagy mennyire döcög, annak sokféle lehetősége van. Hogy létezik egy hivatal, amelyik ezt felügyeli, mintegy az utat egyengeti, az jó. Én talán odáig is elmennék, ha szemantikus kifejezésnek hangzik is ez talán képviselőtársaimnak, hogy én nem is annyira a versenyszabályozásról beszélnék, hanem versenyvédelemrő l. Valahogyan a szabályozás mintha magában foglalná azt is, hogy megmondjuk, hogyan történjen. Én meg azt gondolom, hogy talán jobb volna, ha azt mondanánk meg, hogyan működik a maga természetes dinamikája folytán a termelő és a fogyasztó, a kereslet és a kínálat. De ezért talán nem érdemes vitába szállni, inkább csak szeretném érzékeltetni, hogyan is látjuk mi többen is ezt a témát. Ugyanakkor ilyen általános jellegű a hozzászólásom elején az is, és szeretném felhívni a figyelmüket képviselőtársaimnak és m ásoknak, akik figyelnek bennünket, hogy a fokozottabban európai piacra kerülésünk, az Európai Unió, az európai integráció azért teremt új helyzeteket. Az európai piac egy olyan szféra, az egész téma koncepciójánál fogva, hogy több versenylehetőség nyílik m eg, és itt akkor eszünkbe jut nyilván az, hogy valóban megnyílike. Több verseny lesz abból kifolyólag, hogy a magyar piac most már nem Mátészalkától Szombathelyig, hanem messzebbtől messzebbre megy? Ez azt jelenti, hogy az a több vállalat, amelyik elérhet ő lesz - és most nem csak a bécsi cukrászdára gondolok, hanem gyárak, szolgáltatások és sok minden más , az azt jelentie, hogy a magyar fogyasztók forintjáért többen versenyeznek Európában? Mert ez az az ideális közgazdasági állapot, amikor azt mondjuk, hogy a fogyasztó vagyok, aki készülök vásárolni nyakkendőt és élelmet és közlekedést, és többen versenyeznek azért, hogy őtőlük vegyem ezt meg. (18.00) Ez az az ideális állapot, amit szeretném, ha szem előtt tartanánk, és mérnénk, hogyan történik ez, valób an így lesze ez az Európai Unióban. Így lesz, mert hiszen az intézmény ezt ígéri, de ugyanakkor ha valahol - hogyan is mondjam - homok kerül a mechanizmusba, és nem ez történik, akkor bízom benne, hogy a mi Gazdasági Versenyhivatalunk éles szemmel követi és teszi azt, ami itt elváródik. Most ezeken az általános megjegyzéseken túlmenően engedtessék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egykét specifikus jelenségre hívjam fel a figyelmet. Az egyik téma az - talán ez kicsinek tűnik , hogy egyikmásik termelő , szolgáltató ág mennyire irritálja a fogyasztót. Az irritációs coefficient, ha volna ilyen irritáló koefficiens, akkor ez néha egészen bosszantó. Gondolok ilyesmire - nyilván többünknek többféle példa jut az eszébe : a budapesti taxitársaságok dolga. A j elentés itt van a kezemben, húsz sorban ékesen leírja ezt, de nem kell ahhoz túl sokat hozzáolvasnunk, előfordul időnként, mindenki jobban szeret tömegközlekedéssel közlekedni, van, aki saját autóval közlekedik. Én elég gyakran ülök taxiba, mert azt hiszem , ez egy takarékos megoldás. Takarékos? - tevődik föl a kérdés. Igen? Mert amikor elmegyek a házamtól Pestre valahová, és 1300 forintot fizetek, mert ennyit kérnek, de amikor hazamegyek, 3600at kérnek - ugyanaz a távolság. Ez egy másik taxistársaság, de a z volt kéznél, és éjfél volt, vagy késő volt.
