Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1- december 31.) szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről (2003. január 1-december 31.) szóló ... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NÉMETH ERIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3965 A másik dolog, amiről valóban el lehetne gondolkodni, az, hogy a magyar ombudsmanmodell megfelele a kor követelményeinek. A társadalmi folyamatok és a társad alom egyes csoportjainak igénye mintha arrafelé tendálnának, hogy az ombudsmanoknak a jogi intézményrendszerben elfoglalt helyét lassan újra kellene vagy újra lehetne gondolni; nem abból a szempontból, hogy soke vagy kevés Magyarországon a biztosok száma. Szeretném megerősíteni azt, amit Donáth képviselő úr és az általános ombudsman vagy helyettese, most nem tudom, melyikük mondott, hogy nincs ma szükség a biztosok számának növelésére, mi ezzel egyetértünk. A kérdés inkább az, hogy kiléphete a biztos a kö zszférából, ki kelle, ki lehete terjeszteni az ombudsman hatáskörét a magánszférára. A szocialista frakció úgy látja, hogy elérkezett az idő arra, hogy a feltett kérdésekre válaszok szülessenek. Mégpedig szakmailag megalapozott, előzőleg jól megvitatott, minden érintett bevonása és minden érv elhangzása után megszületett alapos elemzés nyomán megszületett válaszok megfogalmazásában vagyunk partnerek. A kiérlelt, megalapozott válaszokat pedig reméljük, hogy majd gyakorlati megvalósulás és tettek követik. M ert előfordul, hogy a biztoson kérik számon azt, ami jelenleg nincs az ő kompetenciájában. A mai magyar ombudsmanmodell a klasszikus modellnek felel meg, így a biztoshoz kompetencia hiányában nem fordul mindenki. Tehát azért nem fordul, mert úgyis tudja, h ogy ő nem tud intézkedni; illetve, ha mégis érkeznek ilyen panaszok - márpedig érkeznek , akkor a biztos, jogosítvány hiányában érdemben intézkedni nem tud. Szóval, ki kellene elemezni az ombudsman jogkörét, hatáskörét érintő kérdéseket, és lehet, hogy az egyenlő bánásmód elvét mint gondolkodást és cselekvést e helyütt is alkalmazni lenne érdemes. Meggyőződésem, és az élet már sokszor prezentált olyan történeteket, amelyek többünkben megfogalmazták azt, hogy az ombudsmanok ott legyenek jelen, ahol emberi j ogi visszásságok keletkeznek. Ilyen irányú kutatásról vagy összegzésről nem tudok, de valószínű, hogy a biztos hatáskörébe tartozó panaszok a magánszférában is előfordulnak. Ha már az egyenlő bánásmód elvét érintettem, folytatnám az erről szóló törvénynél. Tavaly, amikor a 2002es beszámoló napirenden volt, én azt mondtam, az antidiszkriminációs jogszabálytervezet kidolgozásával kapcsolatos tevékenység a biztos munkájában meghatározó volt. Valóban, a biztos úr következetesen és kitartóan harcolt és harcol m a is álláspontja elfogadtatásáért. Véleményünk szerint ő igazán sokat tett azért, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény benyújtásra kerüljön. Kitartó küzdelme és eltántoríthatatlan meggyőződése a törvénynek arra a részére vonatkozik, amely még nem lépett hatályba, és amit ő is érintett a beszámoló előterjesztésekor. Ez az úgynevezett hatóságra vonatkozó rész. Az egyik bizottsági ülésen elhangzott, hogy ez a rész a törvényben meglehetősen dodonaira sikerült. Itt errő l most annyit mondhatok a frakció nevében, hogy mindazon kormánypárti képviselők, de inkább csak a kormánypárti képviselők azon körének nevében, akik az általános vitaszakaszban is aktívan részt vettek, mi készek vagyunk konzultációt folytatni erről a kérd ésről. (Szászfalvi László tapsol.) A következő, amit érinteni szeretnék, a nemzetiségek, a kisebbségek ügye, a kisebbségi joganyag módosításának témaköre. Biztos úr, ön az elmúlt években folyamatosan adott és ad jelzéseket a magyarországi kisebbségeket, kü lönösen a kisebbségi önkormányzati választásokat érintően. Felvetéseit, jelentéseit, nyilatkozatait nem elméleti síkon tárta az illetékesek és a közvélemény elé, hanem nagyon is valóságos, megtörtént esetek nyomán, a munkája során önhöz érkezett panaszok k apcsán és a kisebbségi önkormányzati választások valamennyiünk szeme előtt zajló eseményei, tapasztalatai okán. A kisebbségi joganyag tízéves története és a tavalyi évfordulós események, a kisebbségi törvény előkészítése, a számtalan egyeztetés önnek és má soknak is lehetőséget adott arra, hogy újra és újra elhangozzanak érvek, ellenérvek. Hosszú és kimerítő egyeztetéseken vagyunk túl, amelyeken lehetősége volt részt venni minden érintettnek, szakembernek és a kisebbségek képviselőinek
