Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az adatvédelmi biztos 2003. évi beszámolója, valamint az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GEDEI JÓZSEF, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GEDEI JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3950 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Urak! A FideszMagyar Polgári Szövetség frakciója rendkívül örül annak, hogy ezeknek az ombudsmani jelent éseknek a megvitatására széles nyilvánosság előtt kerül sor, reményeink szerint a televízió nézői is láthatják a képviselőcsoportok értékelését, és soksok adatot megismerhetnek ezekből a jelentésekből. Az adatvédelmi biztosi intézmény alapvetően fontos al kotmányos intézmény, az állampolgár és a hatalom, tehát az állam viszonyát vizsgálja, ellenőrzi, azt felügyeli, hogy a hatalom részéről ne kerüljön sor visszaélésre, ugyanakkor az állampolgár minden olyan szükséges adathoz hozzájusson, közérdekű adathoz, a melynek az ismerete a hatalom ellenőrzése szempontjából számára rendkívül fontos. Tehát egyrészről az adatok között is megkülönböztethetjük a személyes adatokat, amelyeknek a védelme most már alkotmányban rögzített jog, és szól ez a jelentés az adatok mási k csoportjáról, a közérdekű adatok megismerhetőségéről is. A rádió hallgatói és a televízió nézői számára a jelentések kapcsán az a vélemény nyilván átérződik és tapasztalható, hogy igen nagy békesség van itt a Házban, minden képviselőcsoport szónoka elism erően szól a biztosi munkáról, e jogállami intézmény fontosságáról és jelentőségéről. Az adatvédelmi biztosi intézmény - anélkül, hogy különbséget tennénk az egyes intézmények között - jelentősége ma, az információs társadalom építkezése, kiteljesedése kap csán egyre inkább felértékelődik, hiszen a mindenkori hatalom kisebbnagyobb mértékben, de kíváncsi az állampolgárai személyes adataira. Ez természetes is, hiszen ahhoz, hogy társadalomszervező munkáját ellássa, erre az adatállományra szüksége van. De ugya nakkor az állampolgár nem szívesen teszi közzé személyes adatait, ezért külön törvény határozza meg, hogy mely adatokkal rendelkezhet ez az életünk szervezését alapvetően befolyásoló és végző hatalom, és melyek azok az adatok ezen adatkörön kívül, amelyeke t pedig mi önként a kormányzat vagy tágabb értelemben az államhatalom rendelkezésére bocsátunk. Természetesen az adatvédelem fontosságát példákon keresztül ismerhetjük meg. A kormány képviselője is utalt a beszámoló egyik legfontosabb vizsgálati dokumentum ára, nevezetesen az úgynevezett adatmentési ügyre. 2002 májusában, a kormányváltást követően történt meg az, hogy a szocialistaszabad demokrata kormány pénzügyminisztere az irányítása alatt működő pénzügyi szervezetek - az APEH; a Magyar Államkincstár; az Államháztartási Hivatal; a PSZÁF, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete; a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága; a Szerencsejáték Felügyelet - vezetőit arra szólította fel, hogy a kormányváltás körüli időpontban a rendelkezésükre álló adatokat mentsék el, és az elmentett adatokat adathordozón keresztül juttassák el a Pénzügyminisztériumba. (15.00) Hónapokkal később derült fény erre az úgynevezett adatmentésre, és ezt követően országgyűlési bizottság is vizsgálta, de az adatvédelmi biztos is kif ejtette az álláspontját ezen állami cselekvéssel kapcsolatban - elmarasztalta a pénzügyminisztert, tehát áttételesen a kormányt amiatt, hogy ilyen utasítást adott ki. Az APEH vezetője ezt a pénzügyminiszteri utasítást szerencsére csak részlegesen hajtotta végre, a PSZÁF vezetője pedig egyáltalán nem hajtotta végre, de a többi pénzügyi vezető végrehajtotta. Ezt követően - és most nem szeretném az ügy részleteivel terhelni a nyilvánosságot , végül is az adatvédelmi biztos közbelépésére, állítólag az elmentet t adatok megsemmisítésre kerültek, tehát a másod- vagy ki tudja, hányadik példányok megsemmisítésre kerültek. Végül is a visszásság abban állapítható meg, most egyéb veszélyekről nem beszélve, hogy a kormányzat ezzel a különböző adatcsoportokat egyesítette , és még azt sem tette meg, hogy az adatvédelmi biztos irányába fennálló bejelentési kötelezettségének eleget tegyen. Természetesen ez a két kötetben összefoglalt jelentés ennél sokkal színesebb, és véleményem szerint olyan eseteket dolgoz fel, amelyek a l akosság igen széles körét érintik. Például az Országgyűlés ma tárgyalta a lakásmaffia tevékenységének visszaszorítása érdekében elvégzett munkát. És ennek kapcsán bizonyára szóba került az, hogy a visszaélések egyik lehetőségét az
