Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3937 például jó néhány ügyben fordulnak az ombudsmanokhoz és az ombudsmanokhoz hasonló intézményekhez, azok az országok a demokratikus jogok képviseletében gyengébben állnának, mint azok, ahol k evesebb az ilyen típusú ügy. Magyarországon sem ez a helyzet. Szerintem ez a szám azt jelzi, hogy nőtt az ombudsmanok társadalmi elfogadottsága, nőtt a bizalom irántuk, egyre több ügyben fordulnak hozzájuk a polgárok, mert azt gondolják, hogy van értelme. És szerintem az általunk megfogalmazott köszönet mellett ez a társadalom által megfogalmazott köszönet, azaz ha sok ügyben fordulnak hozzájuk, az jelenti a társadalom részéről azt, hogy értékelik a munkájukat és bíznak bennük. Rossz lenne a helyzet, ha kev és ügy lenne, mert az azt jelentené, úgy ítéli meg a társadalom, hogy nincs olyan súlya ennek a hivatalnak, hogy érdemes lényeges ügyekben odafordulni. Amikor az ombudsmani hivatalról beszélünk, és ezeket a beszámolókat vitatjuk meg ilyenkor a parlamentben , kézenfekvő persze a beszámolónak a kézbevétele után ezt felütni, kiragadni belőle különböző eseteket és ezekkel foglalkozni. Én is szeretnék majd néhány esetet megemlíteni, de bevallom, én tudatosan az előző években sem és most sem ezt a modellt szeretné m követni, mert azt gondolom, hogy ez is lehet természetesen egy olyan típusú muníció az ombudsmanok számára, amiről már beszéltem, amikor az eseteket boncolgatjuk, de talán érdemesebb általános politikai összefüggésekkel foglalkozni az ombudsmani beszámol ók kapcsán. Egy kérdésre szeretnék itt előzetesen kitérni, nevezetesen, hogy egy időben, néhány évvel ezelőtt még az is vita tárgya volt, hogy vane értelme egyáltalán az ombudsmani rendszer fenntartásának. Szerencsére ma már ez lekerült a napirendről, mer t nincs olyan politikai párt, és nincsenek olyan politikai párthoz tartozó képviselők sem, akik ezt az álláspontot képviselik. Azonban más kérdések ott maradtak a napirenden, így például az, hogy elegendőe a négy ombudsman az ország számára, vagy növelni kellene ezt a számot, és különböző más biztosokat kellene megbízni; itt a jövő nemzedékek biztosától kezdve sok minden más fölmerült. Nos, hadd szögezzem le elöljáróban: az én álláspontom az, hogy elegendő a jelenlegi négy ombudsman, de nem tartom eretnekn ek azt a gondolatot, amikor valaki fölveti az esetleges bővítésnek a gondolatát, és a bővítésről fogalmaz meg javaslatot. Azért nem tartom eretneknek, mert tudjuk jól, hogy vannak olyan országok - elég csak Svédországot említenem, amely az intézmény szülőh azája , ahol jóval magasabb az ombudsmanok száma, tehát lehet erre nemzetközi példákat hozni, bár tudjuk jól, hogy minden ország a maga sajátos jogtörténeti fejlődésében és jogi struktúrájában kell hogy elhelyezze az ombudsmani rendszert. Azt gondolom, ho gy Magyarország számára a jelenlegi négy ombudsman elegendő, és nincs sok értelme szaporítani a hivatalt. Viszont ha ezt valaki nagyon komoly indokkal alá tudja támasztani, akkor azt érdemben és okos vitában meg kell vitatnunk. Ezek a javaslatok általában előelő szoktak jönni, én igazán ilyen súlyos, érdemi javaslatot még nem láttam, de kell ezzel foglalkoznunk, ha van ilyen. Fölmerül az a probléma is, hogy sokan nevezik magukat szintén ombudsmannak, akik más típusú jogkört és más típusú tevékenységet látn ak el. Emlékszünk, hogy például milyen vita volt itt az Oktatási Minisztériumban működő, magát szintén ombudsmannak nevező oktatási jogok biztosának a tevékenységéről. Nos, azt gondolom, hogy valóban helyes, ha a fogalmakat itt is tisztán elválasztjuk egym ástól, és világos az, hogy mit tekintünk parlamentnek felelős biztosi tevékenységnek, és mit tekintünk másfajta tevékenységnek. Jó, ha ezt egyébként a kifejezésben is el tudjuk egymástól választani, azonban én azt látom, hogy az ilyen típusú biztosok, mint amilyen például az oktatási jogok minisztériumi biztosa is volt, rendkívül hasznos tevékenységet tudnak ellátni, így az ilyen típusú kiegészítő tevékenységekre is szükség lehet. Tehát a mostani rendszer, amely, úgy tűnik, stabilizálódott, mutatja erényeit , sokan fordulnak hozzá, ezzel bizonyítja működőképességét a társadalomban, ez jó, de nem szabad úgy gondolkodnunk róla, mint egy merev rendszerről, amelyen a jövőben nem lehet változtatni. Ha van érdemi és megfontolandó javaslat, akkor, azt gondolom, ezt meg kell fontolnia az Országgyűlésnek.
