Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Mandur László): - DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
3927 valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló és az ehhez kapcsolódó, emberi jogi bizottság által benyújtott országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést J/8927. és H/10125. számon kapták kézhez. Megadom a szót Donáth László úrnak, az embe ri jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnökének, a határozati javaslat előterjesztőjének, tízperces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, alelnök úr. DONÁTH LÁSZLÓ , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előad ója : Köszönöm szépen. Én részletes számszaki adatokat nem fogok mondani, ez a minisztérium feladata, ellenben mögöttem ül egy értelmiségi ember, Hegyi Gyula, aki az előbb már sikoltozott (Hegyi Gyula nevet.) több órát ülve itt, mondván, hogy ha még ezt kel l tovább hallgatnia, kitér a hitéből. (Hegyi Gyula: Így nem mondtam!) Ez így jobban hangzik. (Hegyi Gyula nevet.) Azonban az ő kedvét csiholandó, és valamit visszahozni próbálva abból, ami az emberi jogi bizottság ülésén végbement a beszámoló vitája kapcsá n, ahol több órán keresztül tárgyaltuk ezt a kérdést, egy érdekes ellentmondásra szeretném a figyelmet felhívni. Az államtitkár úr nagyon határozottan elmondta a véleményét… (Hegyi Gyula átül a saját helyére.) El ne ülj innen, Gyula! (Hegyi Gyula: Csak a h elyemre ülök! - Derültség.) Elmondta a véleményét a gyülekezési joggal kapcsolatban. Nekem az a gyanúm, hogy akkor önre vonatkozott a kiváló Takács Albert megjegyzése, amit a jegyzőkönyvből idéznék, már csak azért is, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy ez a k érdés sokkal súlyosabb annál, legalábbis számomra, mint ahogy az ön kiegyenlített, harmonikus, klasszikus hangja sejtetni engedte. “Épp az emberi jogi bizottság előtt szeretném elmondani - idézem az ombudsman általános helyettesét , nem akarom megnevezni azt a minisztériumot, amely a gyülekezési törvény előkészítéséért felelős. Ebből különösebb barkochbázás nélkül ki lehet találni, hogy ennek a jogszabálynak az előkészítése úgy ment végbe, hogy még a parlamenti tárgyalásba vétel tényéről sem értesítették a z Országgyűlési Biztosok Hivatalát, miközben állítólag elvileg annak az ajánlásnak a sorsa vagy realizálása lett volna ennek a módosításnak a tárgya, amelyet éppen egy korábbi ajánlásomban kezdeményeztem. Őszintén szólva, ez egy kicsit rosszul esett, a szó legjobb értelmében, noha nem vagyok különösképpen érzékeny ember ebben a vonatkozásban.” (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nagyon szeretném hallani, hogy mit fog reagálni szavaira Takács Albert. Sajnos, nem lesz rá mó dom, mert bizottsági ülést vezetek egy órától a másik épületben. Azonban, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy más törésvonalak is fölfedezhetők az egyébként tényleg minden dicséretre méltó beszámolókban, rögtön a legelején ezt mindenki emlegette, hogy a statis ztika, megnőtt a hivatalhoz fordulók száma, ellenben nagyon érdekes módon másmás módon értelmezte ezt a bizottsági ülésen is ismételten a két ombudsman. Lenkovics Barnabás úr azt emelte ki, hogy e megnövekedett szám az állampolgárok élethelyzete megromlás ára utalhat. Azon a véleményen vagyok... - ő ezt határozottan jelentette ki, és vélhetően
