Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2003. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Mandur László): - DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
3928 van ebben igazság; én inkább kérdésként fogalmazom, mint ahogy a bizottságban lefolytatott vita is állandó kérdésekbe ötvöződve próbálta a beszámolót értelmezni, hogy vajon nem arról vane szó, hogy az esetek és a kérések megnövekedett száma az öntudatosodó polgárok megnövekedett számára utal. Olyannyira, hogy ismét visszatérek Takács Albert úrhoz, aki egy egészen más összefüggésben így fogalmazott: “Engem az érdekel, az állampolgár lehetőleg legyen meggyőződve arról, hogy neki vannak jogai, és kész. És hogy ez a jogtudat miből áll össze, az nem rám tartozik. Ez nem azt jelenti, hogy a kérdés nem helytálló, csak jogilag befoghatatlan probléma, és nem szeretnék módszerek et kitalálni arra, hogy ezt miként lehet erősebbé tenni.” Magyarul, számomra a két ombudsman beszámolója sokkal inkább dialektikus, akármennyire is a jogi nyelvbe és mindenféle egyéb, számomra követhetetlen, bár gyakorta csodálatra méltó keretbe van ötvözv e, nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a magyar társadalom e tekintetben eleven, és engem az ő jelentésükből ez izgat a legjobban, él, élni akar, olyan eseteket, olyan problémákat, olyan kérdéseket produkál, hozzájuk fordulva is, amelyek ezt a fajta csak azért i s lenni akarást erősítik. Itt meg kell említenem, hogy a bizottság vitájában lényegében arra a három területre, amely külön kiemeltetett Takács Albert által - a rendészet, az oktatásügy és az egészségügy területeire , vonatkoztak a kérdések, ideértve olya n konkrét aktualitásokat is, mint a Zengőügy, az MTI, az ORTT, a családon belüli erőszak, illetve a távoltartás intézményének aktualizálása. Azonban én még egy pillanatra az elvi kérdésnél maradnék. Én fogalmaztam Takács Albert számára költőinek minősítet t módon úgy, hogy számomra, aki tíz éve vagyok országgyűlési képviselő, tehát születésétől fogva nyomon kísérem az önök intézményének életét, az elmúlt években mintha elfátyolosodott volna a hivatal működése. (13.10) Természetesen ez is dialektikusan érten dő: arra is gondolok, hogy olyan mértékig beépülhetett a magyar társadalom egészébe, ahol a helye van, hogy úgy dolgozik, mint az ember szíve - ha nincs tachicardiám, akkor észre sem veszem, hogy van szívem, vagy ha nem kell valaki miatt irgalmassá válnom , másfelől azonban fölveti azt a problémát, miszerint, és itt megint Takács Albert megfogalmazására kell utalnom, aki úgy fogalmazott, hogy nem akar csak strikt jogi dogmatikai álláspontot képviselni. Lehetséges, hogy ez az útja ennek a hivatalnak, és így válik igazán működőképessé. Én a vitát végighallgatva a bizottságunkban arra a meggyőződésre jutottam, hogy természetesen a beszámolót, miután a bizottság egyhangúlag elfogadta, támogatom, és az egész Háznak elfogadásra méltóképpen ajánlom - hasonlóképpen az államtitkár úrhoz , mégis rendkívül fontosnak tartom, hogy ugyanolyan aktivitással ők ketten részt vállalhassanak és részt vállaljanak az emberi jogi bizottság szokványos hétköznapi, mondjuk így, szürke működésében, ahogy két társuk másmás ügyekből k ifolyólag - tehát Kaltenbach Jenő éppúgy, mint Péterfalvi Attila - rendszeresen részt vesz a bizottság ülésein különféle kérdések megtárgyalásakor. Végül két pontra még szeretném a figyelmet fölhívni. Az egyik, amelyben teljes egység volt az ombudsmanok kö zött is, illetve a bizottság minden tagja között: nem lehet a hivatal és az ő tevékenységük presztízsét azzal veszélyeztetni, hogy az ombudsmanok számát akár csak virtuálisan, akár csak beszédhiba vagy pontatlan fogalmazás szintjén bárkik bárhol kibővítik. Meg kell védeni az állampolgári jogok biztosának, illetve az ombudsmani hivatásnak és hivatalnak az egyedülvalóságát. Idetartozik, hogy egység volt a bizottság tagjai között a tekintetben is, hogy rendezni kell a székházügyet, mert - ahogy Lenkovics Barna bás úr fogalmazott - jogcím nélküli ingatlanhasználók, amit én pontosan nem tudok, hogy micsoda, de biztos súlyos és csúnya dolog. Ezt a helyzetet, ha az Országgyűlésnek van becsülete, akkor a lehető leggyorsabban el kell rendeznie, mert mit szólnánk, hogy ha egy állampolgár viselkednék így. Tehát itt egy olyan, ismételten dialektikus feszültséget látok, amely mindenképpen rendezésre vár. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
