Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Mandur László): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
3912 nagy súlyt helyezünk arra, hogy a médiahatóságot abba az irányba tereljük, presszionáljuk, rákényszerítsük, hogy az 1996. évi I. törvény előírásainak maradéktalanul tegyen eleget. Ez különös tekintettel a gyermeki jogokra áll érdeklődésünk homlokterében, hiszen számos olyan műsorszolgáltatással lehet találkozni, amely a gyermek legmagasabb szintű, ha nem is testi, de lelki és szellemi fejlődéséhez való jogát érintheti. Az utóbbi időben kisebbnagyobb hezitálás után a médiahatósággal igen jó kapcsolat alakult ki, amely az együttműködés, a konzultáció lehetőségeit tartalmazza, és nemcsak a hivatalos kard suhogtatásával, hanem más módon is próbálunk segíts éget nyújtani ahhoz, hogy a médiatörvény előírásai maradéktalanul teljesüljenek. Érdekes problémák merültek fel a diákjogok területén, részben az általános iskolai és középiskolai oktatásban, részben pedig a felsőoktatásban. Nagy vitát, részben politikai v itát is kiváltott az iskolabezárások ügye, amely kétségkívül az érintetteket mindig kellemetlenül érinti. Az országgyűlési biztosok megítélése szerint az iskolabezárás, az oktatásszervezés az iskolafenntartó önkormányzat feladata, nem mindegy azonban, hogy ennek hogyan tesz eleget. Nagyon sok panasszal kapcsolatban azt kellett megállapítani, hogy nem is annyira a bezárás ténye és az azzal járó kellemetlenségek okoznak jogsérelmet, hanem a felkészületlenség, illetőleg az a szakszerűtlen, hellyelközzel antid emokratikus eljárás, amellyel az önkormányzat ezeket a feladatait teljesíti, ezeket az iskolabezárásokat elvégzi. Ezért mindig nagy súlyt helyezünk arra, hogy jelentéseinkben, vizsgálatainkban rámutassunk azokra a kiaknázatlan lehetőségekre, amelyek a külö nféle szülői, diákvélemények fokozottabb bevonására adnának módot, illetőleg a tájékoztatásnak, az informálásnak azokra a csatornáira, amelyeket az önkormányzatok néha restségből, néha pedig más okból nem használnak ki. Lényegében az informáltság, a tájéko zottság okoz problémát a felsőoktatással kapcsolatos jogsérelmek jelentős részében is. Itt a felsőoktatásnak annyiféle formája, annyiféle szervezeti kerete létezik már manapság, hogy ezek között az eligazodás nem egyszerű, és igen gyakran a különféle oktat ási formák közötti mozgás anyagi vonzattal is jár, a tandíj mértéke ígyúgyamúgy változik - ezzel kapcsolatban elég sok panasz érkezik hozzánk. Abban az esetben, ahol az ingyenes felsőoktatás nem garantált, a tandíj mértéke nem képezheti ombudsmani vizsgá lat tárgyát, de azok a jogbiztonságot szolgáló elvek és követelmények, amelyek a változás mértékét előre láthatóvá teszik, azok viszont annál inkább, és ilyen ügyekben el is szoktunk járni. Még úgy két és feledik problémaként említeném az oktatási jogokkal kapcsolatban, hogy itt klasszikusan közintézetekről van szó, ahol a jogorvoslati lehetőségeket biztosítani kell. Nagyon sok olyan panasszal találkozunk, ahol a jogorvoslat lehetősége nem megfelelően van kiépítve. Egy régi kedves kollégám, szakmai mentorom története jut erről eszembe, amikor ő az ötvenes években egyszerre volt elsőfokú és másodfokú hatóság. Úgy látszik, hogy ez a dolog nem múlt el a hosszú vagy rövid ötvenes évekkel, mert találkoztunk ilyen esettel, amikor a jogorvoslatot, a fellebbezést ok tatási intézményben ugyanaz a szerv, ugyanaz a személy végzi, aki az elsőfokú döntés meghozta. Ezek nyilvánvalóan rosszallásunkat vonják maguk után. A rendőrségi ügyeket szeretném említeni. Állandóan visszatérő téma az ombudsmani vizsgálatokban a rendőrség működése. Itt a tipikus ügyek közül szeretném megemlíteni azokat a kérdéseket, ahol a rendőrség a mai jogi szabályozás bizonyos elemei szerint nem tud kellő hatékonysággal eljárni, ezek pedig a zaklatással kapcsolatos ügyek, úgy a nagy nyilvánosság előtt, mint közterületen, valamint a ma oly népszerűvé vált családon belüli zaklatásos jellegű visszaélések. Meg kellett állapítani, hogy a valóban a rendőrség egy bizonyos veszélyt kénytelen kivárni, ami nemritkán nem egyszerűen veszély, hanem ténylegesen jog- és érdeksérelem is, mert a jogszabályok beavatkozásra nem nyújtanak lehetőséget. Az ombudsmanok ezen a téren meglehetősen óvatosan mozognak, hiszen a magánszféra védelme legalább annyira fontos az indokolatlan beavatkozásoktól, különösen a rendőrség esetéb en, mint más jogok szolgálata. De jeleztük minden egyes alkalommal a
