Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Mandur László): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
3911 amennyire lehetséges, itt is a megszorító magatartást, a megszorító eljárást ta rtom helyénvalónak, tehát inkább ragaszkodom a jogszabályoknak a nyelvi jelentéséhez, a szövegszerű jelentéséhez, és ennek alapján próbálom a magam álláspontját kialakítani. Mindezeknek a dolgoknak a folyománya az is, hogy az országgyűlési biztos a rendelk ezésre álló lehetőségek közül milyenfajta szerepbe helyezi magát. (11.40) Ma már nemzetközi porondokon is sokat beszélnek arról, hogy az ombudsmannak, a parlamenti biztosnak jogvédőnek, népügyvédnek, közvetítőnek, konfliktusmegelőzőnek vagy minek kell lenn i. Bizonyára mindegyiknek egyformán kellene lennie, ez azonban feltehetően csak tudathasadásos embereknél képzelhető el, mert az ember személyisége valamelyik szerepfelfogáshoz közelebb áll, mástól távolabb áll. Én a magam részéről egyértelműen azt gondolo m, hogy nekem ebben a tisztségben jogvédőnek kell lenni, tehát a jogszabályok optimális érvényesülését kell szolgálni, és ezen túlmenően tágabb társadalmi összefüggésekkel, igazságossági problémákkal nem nagyon szoktam foglalkozni. Ez nyilvánvalóan megláts zik az általam elbírált ügyek jellegén és az abból levont végkövetkeztetéseken is. A második részében mondandómnak a tisztelt Ház elé szeretnék tárni néhány olyan jellemző ügyfajtát, néhány olyan problémát, amelyben úgy hiszem, hogy az elmúlt időszakban az országgyűlési biztosok, és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, jómagam is, valamelyest hozzájárultunk ahhoz, hogy az alkotmányjog és az emberi jogok dogmatikája, tartalma, jelentése pontosabb és számon kérhetőbb legyen. A büntetőügyek kategóriájában az elmúlt időszakban az okozott némi változást, hogy új büntetőeljárási törvény lépett hatályba, amely a büntetőeljárással kapcsolatba kerülő szervek rendszerét az eddigiektől némileg eltérően határozta meg. Ez a mi tevékenységünkre olyan visszafogó, viss zaszorító hatással volt, hogy a büntetőügyekkel kapcsolatos nyomozati tevékenység egy része, az azzal kapcsolatos felülvizsgálati, törvényességi felügyeleti jogok az országgyűlési biztos vizsgálati lehetőségei közül kikerültek. Az országgyűlési biztosok ez t azzal próbálták ellensúlyozni, hogy azokban az esetekben - és ilyenek is maradtak szép számmal , amikor a büntetőeljárás ombudsmani vizsgálat tárgya lehet, fokozatosan kiterjeszkedünk olyan jelenségekre, amelyekkel korábban nem foglalkoztunk, ez pedig a hatóságok mérlegelő tevékenysége. Az ombudsman a mérlegelést felülbírálni vagy megítélni meglehetősen nehezen tudja, hiszen maga nem rendelkezik azokkal az információkkal és azokkal az eszközökkel, hogy egy nyomozás vagy egy büntetőeljárás folyamatát reko nstruálni tudja, de törekszünk arra, hogy a hatóságoknak a mérlegelő tevékenységét egyre inkább vizsgálati körünkbe vonjuk. Nagyon érdekes fejlemények figyelhetők meg a gyermeki jogok területén, és ezt a területet szeretném másodjára említeni. Az országgyű lési biztosok határozott gyakorlatot alakítottak ki abban a tekintetben, hogy egy családnak, egy gyermeknek a rossz anyagi helyzete soha nem lehet elégséges ok arra, hogy a családból kiemeljék, vagy önmagában e miatt az ok miatt valamilyen gyermekvédő inté zkedést foganatosítsanak vele szemben. Ilyenkor a biztosok arra törekszenek, hogy a gyermekjólétért felelős szervek, elsősorban az önkormányzatok tevékenységét abba az irányba befolyásolják, hogy az anyagi romlás megakadályozásával még a lehetősége se merü ljön fel annak, hogy ilyenfajta anyagi okokból bekövetkező gyermekvédő intézkedéseket kelljen foganatosítani. A gyermeki jogokkal kapcsolatban a második érdekes dolog, amit említeni szeretnék, a média szerepe, amely talán a beszámolási időszakban sokkal in kább érdeklődésünk előterében állt, mint bármikor korábban. Abból az elöljáróban hosszasan fejtegetett dologból kiindulva, hogy a rádió, a televízió és egyáltalán a média nyilván közszolgáltató a szó bizonyos értelmében, hiszen magam rádióműsort és televíz ió műsort saját szórakoztatásomra készíteni nem tudok, ebből nem következik az, hogy az országgyűlési biztosok vizsgálati lehetősége korlátlan lenne, a műsorkészítőn és a műsorszolgáltatón egy műsor tartalmát, a műsorszolgáltatás elveit számon kérni nem le het. Ez megnehezíti a dolgunkat, mert kerülő utat kell választani a médiahatóság közbeiktatásával, de igen
