Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 25 (155. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének, az adatvédelmi biztosnak, valamint nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2003. évi tevékenységéről szóló beszámolói - ELNÖK (Mandur László): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese:
3910 Az országgyűlési biztosok gyakorlatában van bizonyos mozgás és bizonyos eltérés, hogy a közszolgáltatásnak ezt a meglehetősen la za és tág fogalmát hogyan értelmezik. Egyértelműen kiterjed tevékenységünk és foglalkozunk azokkal a problémákkal, amelyek a kötelező közszolgáltatások világában merülnek föl, klasszikus esete ennek a jelentéseinkben szakadatlanul visszatérő hulladékkezelé si közszolgáltatás, ez tipikusan egy ilyen helyzet. A közszolgáltatásnak van egy olyan, ez alatt elhelyezkedő szférája, ahol ténylegesen valamilyen monopolhelyzet alakul ki: az igénybevétel ugyan nem kötelező, ha azonban valaki hozzá akar valamihez jutni, akkor azt csak egyféleképpen teheti meg. A korábbi időszakokban ilyen volt a diákhitelezési gyakorlat, amit ha valaki igénybe akart venni, kizárólag egy pénzintézeten keresztül tehette ezt. A közszolgáltatásnak egy további, még lejjebb lévő szintje, ahol v alamifajta monopolhelyzet létezik: egy nagyvárosban egy közlekedési vállalat van, és hiába nem tetszik nekem a villamospálya és a rajta futó kocsi, nem tudok igénybe venni egy párhuzamos közlekedési eszközt, vagy elfogadom azt a szolgáltatást, amit nyújtan ak, vagy nem, valamifajta monopolhelyzetet tükröz. Még ezen a példán egy picit továbbmenve, ahol valamifajta választási lehetőség van, a közszolgáltatásnak a megítélése még nehezebb; nem kétséges - hogy a közlekedési példánál maradjak , hogy a légitársasá goknál azért lehet választani ilyenolyanamolyan repülőjárat között, viszont ha Budapestről, mondjuk, Isztambulba akarok eljutni, akkor azért olyan túl nagy választási lehetőség itt sincs. És végezetül van az én fogalmaim szerinti közszolgáltatásnak egy o lyan része, ami azért többékevésbé mégiscsak piaci alapon szerveződik, noha kétségtelen, hogy ezeknek a tevékenységeknek is valamilyen közérdekűsége, tehát valamilyen közszolgáltató jellege kimutatható. Az országgyűlési biztosok gyakorlatában igen fontos dolog az, hogy a közszolgáltatásnak ezt az általunk vizsgálható körét hogyan, mi módon vonják meg, és e tekintetben az egyes biztosok tevékenysége és gyakorlata között van is eltérés, hiszen azt szerettem volna ezzel a viszonylag hosszúra nyúlt okfejtéssel illusztrálni, hogy a jogalkotó ennek a tevékenységi körnek a kereteit és a korlátait pontosan nem jelölte meg. A másik ilyen általánosabb jellegű dolog, amit szeretnék így félidőben az eddigi tevékenységünk és a tevékenységem magyarázatául felhozni, az az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság, hogy ezt hogyan ítéljük meg. Nem kétséges, hogy a jogszabályoknak a megsértése ebbe a körbe tartozik, de ebbe a körbe tartozik az is, ami nem kifejezetten jogsértés, hanem valamilyen alkotmányos elvnek, valamil yen alkotmányos keretszabálynak a nem optimális alkalmazásával áll összefüggésben. A különféle jogvédő szervek között a nagy különbség abban áll, hogy a jogsértést, a törvénysértést viszonylag egyszerű definiálni, egyszerű meghatározni, hogy bekövetkezette vagy sem; hogy egy alkotmányos követelmény vagy egy alkotmányos szabály optimálisan érvényesülte vagy sem, ez sokkal tágabb mérlegelést enged azok számára, akik ezzel foglalkoznak. Amióta a jogszabályok értelmezése tudományos vizsgálatok tárgyává lett t éve, és ennek a dátuma 1830, amikor Karl Friedrich von Savignynak a nevezetes, jogértelmezést, a római jogértelmezést taglaló könyve megjelent, azóta tudjuk, hogy a jogszabályok sok mindent rendeznek, de azt, hogy egy jogszabályt hogyan kell értelmezni, az t nem rendezik. Az országgyűlési biztosok között kétségkívül az elmúlt három évben volt különbség abban a tekintetben, hogy milyen jogértelmezési módszereket követnek, hogy jobban ragaszkodnake a normaszöveghez, vagy pedig esetleg valamilyen tágabb jogsza bályértelmezést is lehetővé tesznek. Ez nem probléma önmagában véve, hiszen a jogvédő szervek között a sokat dicsért és mindenki által tisztelt Alkotmánybíróság egy elég laza, morális vagy teleologikus jogértelmezést követ - ettől eltérő mó dszerek is vannak. Azt hiszem, hogy a tevékenységünket, a végeredményt is befolyásolja, hogy az országgyűlési biztosok melyik értelmezési módszert választják. A magam részéről,
