Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - „Az Orbán-kormány (az 1998-2002-es kormányzati ciklus) alatt a Millenáris Kht. és a Kisrókus 2000. Kft., a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Miniszterelnöki Hivatal és annak Országimázs Központja, valamint az Ifjúsági- és Sportminisztérium, a Sportfólió ... - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):
378 Többször visszatér az országgyűlési határozatban az a megfogalmazás, hogy milyen esetleges jogi, politikai, erkölcsi felelősség állapítható meg X. Y.nal szemben. Tisztelt Országgyűlés! Nem kell ahhoz jogot végeznie valakinek, hanem egyszerűen, mondjuk, az általános iskola állampolgári ismeretek tantárgyát kell elsajátítania ahhoz, hogy megértse, hogy az olyan o rszágokban, mint Magyarország, az olyan demokratikus köztársaságokban a jogi felelősség megállapítása nem politikai testületeké, nem a parlamenté, hanem a jogi felelősséget csak az igazságszolgáltatás állapíthatja meg. És hogy az igazságszolgáltatás elé mi lyen ügyek kerülnek, azt nem politikusok és politikai pártok döntik el. Úgy is mondhatnám, Szabó Zoltán képviselőtársam és Keller László államtitkár úr, hogy elmúltak már azok az idők, amikor pártpolitikusok mondták meg, hogy kit kell bíróság elé állítani. Tudom, hogy néha nosztalgiával gondolnak ezekre az időkre (Keller László: A Szabadira!) , de az önök legnagyobb sajnálatára és a magyar állampolgárok körülbelül 99 százalékának örömére elmúltak azok az idők, hogy pártpolitikusok mondják meg, kinek kell bír óság elé állnia, kit kell bíróság elé citálni. De hogy konkrétan az alkotmányellenes vonatkozásokról is beszéljünk, az elsőt már mondtam, mégpedig az, hogy országgyűlési bizottság, de maga az Országgyűlés sem állapíthat meg semmiféle jogi felelősséget. Ez - mondom még egyszer - ostobaság. Ilyen formában ez az országgyűlési határozat természetesen törvénysértő. Ugyanígy a határozati javaslat, amelyet 2003 októberében nyújtott be az előterjesztő, enyhén szólva elavult, azóta ugyanis két alkotmánybírósági hatá rozat is született, amelyik ebben a témakörben elég súlyos megállapításokat hozott. Ilyen az első, az úgynevezett Mécsbizottság felállításáról szóló országgyűlési határozatnak az alkotmányellenességét kimondó alkotmánybírósági határozat. Ebben az Alkotmán ybíróság világossá teszi, hogy egyrészt az Országgyűlés rajta kívül eső állampolgárokra, országgyűlési képviselőkön kívül eső személyekre országgyűlési határozatban nem rendelkezhet. Azért találták ki jogállamokban a törvényeket, mert a törvények garanciák arra, hogy olyan személyekre, állampolgárokra nézve, akik nincsenek az Országgyűlés szervezeti rendjében, mint képviselők nem foglaltatnak benne, csak törvényekben, törvényes eljárásokban hozhat az Országgyűlés jogokat és kötelezettségeket megállapító dön tést, és ezeket a törvényeket természetesen az Alkotmánybíróság előtt vagy más módon lehet kifogásolni, a törvényes eljárásokban egy elmarasztaló döntés esetén pedig jogorvoslatnak van lehetősége. Ezeket mondja ki az alkotmány, a jogorvoslati jogot, és hog y valakivel szemben felelősséget csak törvényben meghatározott eljárásban állapítsanak meg, ez természetes egy jogállamban. Tehát ebben a részében is szöges ellentétben áll az alkotmánnyal ez az országgyűlési határozat. Ugyancsak szöges ellentétben áll az előbb már említett jogi felelősség témakörében a hatalommegosztás és az általában vett jogállamiság követelményével. Az Országgyűlésnek nem feladata az, hogy más hatalmi ágak eljárásának a formáját öltve megpróbáljon embereket valamifajta felelősséggel ill etni. De időközben megszületett egy másik alkotmánybírósági határozat is. Ez pedig a legfőbb ügyész interpellálhatóságával összefüggő alkotmánybírósági határozat. Ennek az indoklásából szeretnék néhány mondatot olvasni. Gondolatébresztőként szánom Szabó Zo ltán képviselőtársamnak, hátha egyszer a lelkiismerete még felébred. “Az ügyészség közvádlói funkciójából következően a közvádra üldözendő bűncselekmények esetén a vádemelésről vagy annak elejtéséről, a magánvád vagy a pótmagánvád törvényben meghatározott eseteit kivéve, kizárólag az ügyészség dönthet. Ezt a döntést más szerv, így sem az Országgyűlés, sem annak vizsgálóbizottsága nem vizsgálhatja, és nem kényszerítheti az ügyészséget a vádemeléssel vagy a vád elejtésével kapcsolatos döntésének a megváltozta tására.” Újabb mondat az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából: “Az ügyészséget és a legfőbb ügyészt tevékenysége és feladata ellátása során más szerv nem utasíthatja, és csak a törvényeknek, jogszabályoknak van alárendelve.”
