Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 19 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Hogyan csökkentsük az adókat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3695 ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Herényi Károlynak, az MDF vezérszónokának. HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Furcsa világot élünk. Ez a mai vitanap is ennek a furcsaságnak az egyik ékes bizonyítéka. Mintha a magyar politikai közélet kétszintűvé, kétdimenziójúvá vált volna. Úgy tűnik, hogy van egy valós dimenzió. Adókról - adóvitára akkor kell hogy sor kerü ljön - akkor beszélgessünk, amikor az adótörvényeket módosítjuk. Ez általában minden esztendő ősze, amikor a költségvetési törvényt megelőzően az adókról vitatkozunk, és akkor lehet valójában tanúbizonyságot tenni szándékaink valóságáról és megalapozottság áról. Aztán nyár közepén lehet egy virtuális valóságot teremteni és rendezni egy olyan vitanapot az adókról, amelyiknek semmiféle jogkövetkezménye nincs, mert normális országokban általában - már csak a jogbiztonság miatt is - nyáron vagy az év közepén nem nagyon szoktak adókat módosítani, mert akár az egész költségvetés borulhat. De ha önök komolyan gondolták ezt a mai vitanapot, hogy ne legyen következmények nélküli, én egy javaslattal állok elő: benyújtok egy módosító javaslatot, amely a “haláladó” eltör lését, az örökösödési illeték eltörlését célozza. Ez nem egy komoly költségvetési tétel, nem fogja a költségvetést felborítani, de évente 130140 ezer ember vagy család életét nehezíti meg ez a legerkölcstelenebb adófajta, hiszen már többször adózott jöved elmeket adóztat újra, hiszen az örököst egészen nehéz helyzetbe tudja hozni, és messze nincs olyan gazdasági hatása, mint ami a társadalmi negatívuma. Ha tehát őszinte és igaz a törekvés, akkor a beterjesztett módosító javaslatot, remélem, a kormányoldal t ámogatni fogja. Mi történt ez idáig az adók világában és általában a magyar gazdaságban? Emlékszünk azokra a plakátokra a 2002. évi választási kampány idejéből, amelyek gatyában ábrázoltak embereket meg almacsutkákat jelenítettek meg, hogy ennyi marad nekü nk, ilyen keményen adóztat az állam. Mi történt az elmúlt két esztendőben, az ígéretes kampányban elhangzott mondatokat követően? Adóztatási ötletbörzének lehettünk a tanúi, hiszen az elmúlt két esztendőben a kormányt és a magyar gazdaságpolitikát általába n a kiszámíthatatlanság és a káosz jellemezte. Előttem már tett említést Varga Mihály képviselő úr a telefonadóról, az új adónemekről, a kamatadóról, a nyugdíjak megadóztatásáról, egy csomó olyan ötletről, ami később nem valósult meg, de arra mindenesetre jó volt, hogy egyfelől a kormányzat tanácstalanságát tükrözze, másfelől komoly társadalmi zavarokat okozzon, hiszen senki nem örül annak, ha a kormány a zsebében turkál. Mégis voltak adóváltoztatások az elmúlt esztendőkben, de az elfogadott adótörvényvált oztatás nem sokkal jobb, mint az elvetett ötletek; végül is nem mást, mint körülbelül 7800 milliárd forint sarc elvtelen megszerzését célozzák meg. Azért elvtelenek ezek a módosítások, mert érdemi társadalmi és gazdaságpolitikai üzenetük ma sincs, az adóz tatás szerkezete nem közeledik az EU országainak bevételi arányaihoz. Nagyarányú változtatás történt a magyar adóztatásban, több új adót vezettek be, de ez mégsem jelenti az egyébként régen indokolttá vált adóreformot. A törvényjavaslatok visszalépést jele ntenek a rendszerváltás óta kialakult adórendszerben. Az elvonás most ugyanolyan parttalan, mint az osztogatás volt 2002 közepén, csak most a vélt gyengébb ellenállás irányába ment, észrevétlenségre törekedett. Összefoglalva az adómódosításokat megállapíth atjuk, hogy ilyen mértékű adóemelésre az elmúlt 15 esztendőben nem volt példa. A kormány saját bevallása szerint az adótörvények változtatása körülbelül 550 milliárd forint forintot, az MDF elemzése szerint legalább 700800 milliárd forintot kíván elvonni az új adó- és járulékrendszerben a magyar társadalomtól, hogy a saját maga által okozott nemzetgazdasági problémák egy részét orvosolja. Ez minden állampolgár számára - beleértve a ma születetteket és a legidősebbeket is - átlagosan 7080 ezer forint többl etterhet jelent 2004ben és feltehetően még sokáig, ha ez így megy tovább. Tudjuk, hogy az adótörvények elfogadása óta többszöri, fűnyíróelven alapuló kiadáscsökkentés történt, de ez nem költségvetési
