Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 19 (153. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Hogyan csökkentsük az adókat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3684 munkáltatói adó megállapításának kérésekor nyilatkoz atban tudják megtenni az egyének és munkáltatójuk. Lehet a címzettje az adójuk 1 százalékának egészségügyi alapítvány, erősítve ezzel a szolidáris közösségek működését. Az egészségügyi intézményrendszerek számára az is lényeges, hogy a termékeket és szolgá ltatásokat milyen áfa terheli. Szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy az uniós csatlakozásunkkor ezeket az adó- és áfaterheket már elfogadtuk, ezért a kormányunknak tehát nem maradt más lehetősége, mint ezeket a kötelezettségeket teljesíteni . A szociális ellátórendszerek biztonságát, a családoknak juttatott támogatások mennyiségét és minőségét minden kormány igyekszik tudatosítani és tudatosan fejleszteni. A Magyar Köztársaság kormánya, a szocialistaszabad demokrata kormány az elosztások iga zságosságát, a családoknak nyújtott támogatást úgy valósítja meg, hogy egyszerre érvényesíti a méltányosság és igazságosság elvét, és erősíti a szolidaritás érzését az emberekben. Ezért a családtámogatások mértékének emelése, az egészségügyi ágazat fejlesz tése és a reformtörekvések mindezt szolgálják, és erről kell a központosított jövedelmek újraelosztásakor egy új rendszerben gondoskodni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Pál Tibor áll amtitkár úrnak. PÁL TIBOR belügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a most a televízió előtt ülők, a rádióhallgatók döntő többsége nem pénzügyi szakember, de valamennyien kezelünk pénzt. Ha mást nem is, a családi költségvetést minden bizonnyal kezeljük. A családok zömében a bevételeket közös kasszába teszik, és rendszerint a mama vagy a feleség szokta kezelni ezt a pénzösszeget. A gyermekek ebből a közös kasszából havi zsebpénzt kapnak. Az én kisfiam is ez ek közé tartozik, ő is havonta zsebpénzben részesül. Nemcsak azért kap zsebpénzt, hogy megtanuljon gazdálkodni, pénzt beosztani, hanem azért is, mert ő tudja a legjobban, hogy a saját igényei szerint mi a legfontosabb neki, mi az, amire neki a leginkább sz üksége van. (9.40) Ő tudja a legjobban, hogy ezt a pénzt mire költi, a saját igényeinek a kielégítését hogyan ütemezi, hogyan rendszerezi. A főszabály az, hogy a havi keretet nem lehet túllépni, hiszen a közös kassza többi elemét az édesanya osztja be, és a család egészére fordítja. Több bevétel pedig nincs. Ő még gyerek, nem eléggé érett arra, hogy minden szükségletét maga szervezze, és maga gazdálkodja ki. Az idő azonban halad előre, a gyerekek nőnek, ő is nő, igényeiben, élethelyzetében is változások köv etkeznek be. Mit tesz majd a kisfiam, ha valamit nagyon szeretne elérni, de a zsebpénzéből nem telik rá, nem fér bele a zsebpénzbe? A fiatalok többsége megtalálja a módját a saját bevétel megszerzésének például úgy, hogy újságot hord ki, szórólapot terjesz t, tehát valami alkalmi tevékenységet vállal. Természetesen ő is meg fogja ezt találni. Megtehetném, hogy én módosítom a családi kasszából, a számára juttatott zsebpénz összegét növelem, de azt gondolom, hogy akkor elvenném a saját bevétel előteremtésének az élményét, és elvenném azt a felelősséget, azt a felelős döntést, amit mindenképp neki kell meghozni. Aztán persze később továbbtanul, távolabb költözik a szülőktől. Ekkor már eléggé felnőtt ahhoz, hogy az összes szükségletéhez maga szervezze a kiadásoka t, de nincs hozzá elegendő jövedelme. Mi lehet a megoldás? Módosítani kell a bevételek megosztási arányán: kapja meg a családi kasszából a saját szükségleteinek megfelelő nagyobb összeget, gazdálkodjon vele ő. Elég érett ehhez, és ő tudja a legjobban, hogy mire van szüksége. Újabb igények keletkeznek mindig, erre a forrásokat ő fogja megtalálni. Én azt gondolom, van ebben soksok tanulság. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a példabeszédet, a két tanulságot jól értsék! A család összes bevétele a kö zponti és helyi adókból származik, a családi kasszát az állami, a zsebpénzt az
