Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 23 (125. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP):
348 A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖ K (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása . Az előterjesztést T/6563. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6563/1., illetve 2 . számon kapták kézhez a képviselők. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek az ajánlás szerinti tizenöt perces időkeretben. Először megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, tehát Kránitz László képviselő urat, a Magyar Szocialista Párt képviselőjét illeti a szó. KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel Sopron az otthonom, a törvényjavaslat kapcsán szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel a soproni történelmi borvidéket érintőe n is. Gyakorta emlegetik Sopront úgy, mint a szőlő és a bor városát, hiszen a város több évszázados története gyakorlatilag összefonódott a szőlőművelés és a bortermelés történetével. Ha csak a legújabbkori történelmet nézzük, több olyan sokkhatás érte a m agyar borászatot és a Sopron környéki bortermelőket, amelyeket nem volt könnyű túlélni. Az első világháború és a trianoni békeszerződés következtében ültetvényeink egyharmada és a belföldi piac kétharmada elveszett. A következő csapást a második világhábor ú jelentette: az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását. A Sopron környéki borgazdaságokat 1945 után még egy csapás sújtotta: az erőszakos kitelepítés. A népszámlálás során magukat német nemzetiségűnek valló polgárokat és családjukat 1946tól folyamatosan arra kényszerítették, hogy hagyják el Magyarország területét. Mivel Sopron környékén hagyományosan német nemzetiségűek, a poncichterek foglalkoztak a borá szattal, nekik volt meg a megfelelő szaktudásuk és elegendő tőkéjük a bor készítéséhez. A kitelepített német családok helyére főként Csehszlovákiából és az ország keleti feléből áttelepített magyar családok költöztek. Ezek az új telepesek nem értettek a bo rászathoz és a szőlőtermesztéshez, illetve a rendkívül alacsony szőlő- és borár miatt, nem találva meg a számításukat, menekültek a szőlőtermeléstől. Épp ezért is örvendetes, hogy az utóbbi években a soproni borvidéken egyre nagyobb jelentőséghez jutott a borászkodás, és most már van néhány olyan borász, akikre a borversenyeken megszerzett eredményeik miatt érdemes odafigyelni. A gazdák sokat tesznek a soproni bor jó hírnevének visszaállításáért, a termékek piacképességének javításáért, a szigorú minőségi k övetelmények betartása mellett. A soproni borvidék 60 százaléka a sajátságos íz- és zamatvilágú kékfrankos, és a borosgazdák előszeretettel használják egyre gyakrabban a Sopron, a kékfrankos fővárosa elnevezést. (18.50) A törvényjavaslat mellékletében 12. pont alatt szereplő soproni borvidék két körzetet foglal egyébként magában: a soproni körzet 1528 hektár területű, és ez 2000 júniusában kibővült a kőszegi körzettel, amely 259 hektáron terült el. A borvidéken egyre többen foglalkoznak hivatásszerűen szőlő termesztéssel, borászattal, ezért rendkívül fontos, hogy olyan világos, jól körülhatárolt szabályozás kerüljön kialakításra, amely kedvezőbb feltételeket teremt számukra, és mindamellett kihasználja a közösségi jog által biztosított lehetőségeket. Álláspon tom szerint a törvényjavaslat jól szolgálja az ágazat szerepelőinek érdekeit.
