Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
3382 intézményrendszer kapcsán. Bizonytalan a kormányzat, hiszen folyamatosan változtatja az intézményi struktúrát, napról napra más információkat vélünk felfedezni a különböző honlapokon, ugyanakkor azt látjuk, hogy semmiféle biztosítékok nincsenek beépítve ebbe az intézményrendszerbe arra vonatkozóan, hogy az Európai Unió követelményeinek megfelelően tudjon működni. A z EU megköveteli, hogy az intézményrendszer, amely a pénzek felhasználásával foglalkozik, ellenőrizhető, átlátható és felelősségi viszonyait tekintve nyomon követhető legyen. Nos, a magyar intézményrendszer minden, csak nem ilyen. Túl sok szereplője van és túl drága. Ezt az Európai Bizottság is felveti. Felelősségi viszonyait tekintve kaotikus képet mutat, nincsenek szabályozott összeférhetetlenségi viszonyok, ez ügyben is komoly hiányosságokat mutat. Összeférhetetlenségi viszonyait tekintve nagyon komoly e sélye van bizonyos visszaéléseknek. Nem szeretném túlzottan sok helyen használni a korrupciógyanússágot, de ez az intézményrendszer magában kódolja sajnos ezt is. A magyar intézményrendszerben előfordulhat olyan - a szabályozatlanság miatt , hogy valaki e gyik délután pályázatot ír, másik nap, a következő nap ezt elbírálja, majd két vagy három nap múltán a saját maga munkáját le is ellenőrizheti. Ez nem EUkonform megoldás, nem EUkonform szabályozás. A kérdés tehát az, hogy hogyan tudja vállalni a kormányz at ilyen intézményrendszerrel azt a közfelelősséget, amely mindannyiunk közfelelőssége; mindannyiunké, hiszen az ország hitele múlik rajta, hogyan bánunk korrektül, szabályozottan és szabályosan az Európai Unió adófizetőinek eurómilliárdjaival. A feladat t ehát az a jövőre vonatkozóan, hogy bizonyítsa be a kormányzat a felkészültségét, szabályozza le intézményrendszerét úgy, hogy a hiányosságok miatt ne következhessen be a következő időszakban semmiféle botrány. A harmadik dolog, amit szeretnék megemlíteni, ez a pályázati rendszer átláthatatlansága. Ma már tudjuk, rosszul határozta meg a nemzeti fejlesztési terv azokat a fejlesztési prioritásokat, amelyek mentén 2006ig pályázati forrásokat vehetünk igénybe. Könnyen előfordulhat, hogy a rosszul priorizált és rosszul strukturált, célrendszerében és eredménymutatóiban is rosszul összeállított alapdokumentum kihasználatlan lehetőségekké deformálja át európai uniós csatlakozásunkat, nem beszélve a nettó befizetői státusról, amelyről maguk a kormányzati dokumentumo k is beszélnek, hiszen pesszimista verzióként a nettó befizetői státust is nagyon komoly alternatívaként taglalja bizonyos döntéselőkészítő dokumentumrendszer. A pályázati rendszerrel kapcsolatosan a következő kérdéseket tenném fel. Miért é rthetetlenek a magyar pályázatok? Miért kell magyarról magyarra fordítani? Csekély eredmény az, hogy meghirdettük időben, ha azok nem elérhetőek és nem érthetőek azok számára, akiket szolgálnia kellene. Miért van ma is információhiány a pályázatokkal kapcs olatosan? Miért költöttünk milliárdokat eddig drága kampányra, ha ma sem tudnak elegendő információval rendelkezni azok, akikhez a pénz hamarosan el kell hogy érkezzen? Miért nem látnak a kistelepülések megfelelő lehetőséget európai uniós pályázatainkban, miért erősödik a kistelepüléseken élőkben az euroszkepticizmus? Miért záródtak ki a kisvárosok a különböző pályázati forrásokból? Miért nem találják meg a megfelelő munkahelyteremtési lehetőségeket a kisvállalkozások? Miért fordulhat az elő, hogy néhány n appal az európai uniós csatlakozásunkat követően már elutasítanak kis- és középvállalkozásfejlesztési pályázatokat, indoklás nélkül, hiánypótlásra való felszólítás nélkül? Miért lehetséges az, hogy nem kellő hangsúlyt fektet munkahelyteremtésre a pályázat i rendszer, miért nem nyugtatja a munkából élőket, akik a rossz privatizációs gyakorlatból adódóan a privatizációs gyakorlatot tulajdonképpen munkahelyük elvesztéseként élik meg, tehát szükség lenne újabb munkahelyek kialakítására. És miért nem látnak a fi atalok megfelelő esélyt és lehetőséget a pályázatainkban, miért csak azt üzenjük nekik, hogy ha munkát akarnak vállalni, akkor menjenek Brüsszelbe vagy külföldre? Miért nem látják a turizmus szereplői azt a lehetőséget a pályázatokban, amelyet korábban ten denciaként a Széchenyiterv felvetített számukra?
