Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
3375 százaléknál tart, és megközelítette a kritikus 60 százalékos szintet, amit a maastrichti konvergenciakritériu mban előirányoztak. Az államháztartási hiány tekintetében sem jobb a helyzet; nagyon kemény, négyesztendős munka volt, '98 és 2002 között az államháztartási hiány mértéke folyamatosan csökkent. 2002ben azonban ez a folyamat megtorpant, és 2003ban sem sik erült lejjebb vinni a hiány mértékét. Emlékezzünk rá, 4,5 százalékos hiányprognózissal indult 2003, a parlament ennyit hagyott jóvá, aztán év közben folyamatosan hátrált le a kormány erről a számról, először 4,8, majd 4,9, aztán decemberben 5,2, hogy aztán a tényleges szám 5,6 százalék legyen. És ami szintén nem valósult meg, hiszen néhány héttel ezelőtt hallottuk, hogy 5,9 százalék lett az államháztartás hiánya, ami jóval felette van a 3 százalékos maastrichti elvárásnak. Sajnos, ugyanez a helyzet a kamatok és az infláció tekintetében is. Én most idő hiányában az inflációt emelném ki ezek közül. Közismert tény, hogy az infláció a legalacsonyabb jövedelműeket sújtja leginkább, a nyugdíjasokat, gyermekes családokat, kis jöved elműeket, hiszen kevésbé tudnak védekezni a pénzromlás mértéke ellen, az áremelkedések ellen. Nos, ebben a tekintetben is, amíg 2002 májusában 4,6 százalékos inflációról beszélhettünk, most, 2004 februárjában 7,1 százalékos, majd márciusban 6,6 százalékos infláció volt, jóval magasabb egyébként annál, mint amit nyugdíjemelésben január 1jével a nyugdíjasoknak adtak, és sajnos jóval magasabb annál, mint amit két esztendővel ezelőtt, egy következetes gazdaságpolitika eredményeként el tudtunk érni. Ebből a sze mpontból tehát sajnos azt kell megállapítanunk, hogy konvergencia helyett divergencia van, felzárkózásközelítés helyett távolodás jellemezte az elmúlt két évet, ez pedig a magyar gazdaságnak nem használt, mint ahogy nem használt az uniós felkészülésünknek sem. Érzékelhető, hogy ez a négy terület olyan terület, amely az emberek számára, a gazdaság számára is kedvező. Nemcsak azért kellett volna a kormánynak ezek teljesítésére törekednie, mert kell, szükséges az euró bevezetéséhez, hanem azért is, mert ez az állampolgároknak is jó. Még egy fél mondat talán arról, hogy néhány héttel ezelőtt olvashatták: készült egy pénzügyminisztériumi anyag arról, hogy Magyarország vajon nettó befizető lehete a csatlakozáskor vagy sem. Ez az első olyan anyag, amely végre kom olyan foglalkozik azzal a lehetőséggel, hogy Magyarország akár nettó befizetője is lehet az európai uniós csatlakozásnak. Mi, a FideszMagyar Polgári Szövetség 2003 augusztusában hívtuk fel a figyelmet arra, hogy amennyiben nem történnek meg a szükséges lé pések, akkor sajnos Magyarország akár nettó befizetővé is válhat. Van ma már egy olyan kormányzati anyag, egy kormányzati tanulmány, amely ezt alátámasztja. Érdemes lenne tehát ezzel is foglalkozni a tisztelt Háznak ahhoz, hogy ezt a sajnálatos helyzetet e lkerüljük. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) (12.00) ELNÖK (Harrach Péter) : Kétperces felszólalásra jelentkezett Bernáth Ildikó képviselő asszony, Fideszfrakció. Öné a szó. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Simon Gábor képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban szeretnék egykét dolgot megjegyezni. Képviselő úr említette, hogy a kormány folytatta tovább a jogharmonizációs munkát, aminek őszintén örülünk, hogy legalább ezt a munkát tovább f olytatta a szocialista kormány. Ugyanis eközben a foglalkoztatáspolitika és a gazdaságpolitika egységes, koherens, összefüggő célkitűzéseit nem volt szerencsénk ez idáig megismerni. 2010ig az Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a teljes foglalkoztatot tságot kívánja megvalósítani, ami számokban kifejezve 70 százalékos foglalkoztatottságot jelent. Nos, ha megnézzük a hazai adatokat, akkor sajnálattal azt kell látnunk, hogy bizony ettől még messze lemaradtunk, hiszen alig van 50 százalék fölött, a 60 száz alékot sem közelíti meg, ezen belül is a nők foglalkoztatottsági aránya még ennél is alacsonyabb, ennél is kevesebb.
