Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3362 Egy olyan döntő életformaváltozás, amely előtt áll unk, a fejlett világhoz történő kapcsolódás alapos felkészülést követelne meg. A magyar tájékoztatással pedig sajnos nem dicsekedhetünk el. Itt volt mindjárt az EUnépszavazás kampánya. Kivételesen szerencsés helyzet a kormánynak: egyet akar a kormány, az azt támogató koalíció, és nincs igazi ellenfél, négypárti az egyetértés, és indul az óriási felhajtás. Közben, hogy azért az ellenzék annyira ne legyen biztos a dolgában, felfelhangzik, hogy a jobboldal nem igazán kívánja az egész csatlakozást; ezért aztá n óriási tömjénezés folyik, és még a jogos aggodalmakat is lesöprik tisztességtelen politikai nagyotmondással. Mert tényleg vannak kritikai hangok, nem annyira, nem főleg a csatlakozással, hanem annak a kialkudott feltételeivel szemben. De egy olyan ország ban, ahol a szocialista kampányfelkészítés óta tudhatjuk, hogy aki nem szocialista, az fasiszta (Dr. Avarkeszi Dezső: Jaj!) , hogy a fenébe lehet elviselni azt, hogy egyetértés legyen. Akinek kételyei vannak, aki aggódik, az, világos, sötétben bujkáló ellen forradalmár. Az EUKK, a propagandavezető közalapítvány pedig a kormányoldal pénznyerő, vagy ha úgy tetszik, pénznyelő automatájának bizonyult, felvilágosítás helyett elbutítás. Mindenki emlékszik az elhíresült falragaszra, amely azt kérdezte: „Nyithatoke cukrászdát Bécsben?”, pedig a kérdést a magyar akkor is inkább úgy tette volna fel, hogy lehete zsebszerződő úrnak szőlészete a Badacsonyban vagy tehenészete az Alföldön. A válasz egy ismerős fordulattal is megadható lett volna, mondhatta volna a kormány: „Mi az, hogy!” Erről is nyíltan kellett volna szólni. De az a kormány, amely ellenzékben még azért támadta a Fideszt, amiért a földkérdésben megalkudott Brüsszelben, az a politikai erő, amely internacionalizmusának álarcát eldobva 23 millió szomszéd munka vállalóval riogatott, nem tehette meg, hogy őszintén beszéljen, mert a kampányt meghazudtolták az ország helyzetét rontó intézkedések, közöttük a földtörvénymódosítás, amely hátrányba hozza a helyben lakókat, a kórházakat ostromló magánosítás, amely a bet egellátás alapját, a közös kockázatvállalást rombolja, a családi gazdaságok elsorvasztása és ezzel együtt a vidéktámogatás hiánya, amely a kistelepülések lezülléséhez vezet. Választókerületemben, amely Magyarország fejlettnek nevezett térségei közé tartozi k, azt látom, hogy minél kisebb a település, annál nagyobb gondot jelent az iskola, óvoda fenntartása, a köztisztaság, a közlekedés, a közbiztonság és mindenekfelett a napi megélhetés. A helyzetképünk az Unió oldaláról sem látszik teljesen verőfényesnek. A z Európai Bizottságnak az a többször említett monitorozó országjelentése, a pontokba szedett figyelmeztetésekkel, amelyek azonban nem egyedülállóak, hiszen egy év után az Európai Parlament is ráerősített, leadta a vészjelzést, hogy az EUból lehívható támo gatásokkal úgy járhatunk, mint aki a kirakatüvegen át nyalja a cukrászda édességeit. Az intézmények kialakulása a kormányváltáskor összekuszálódott, és azóta is uniós bírálat tárgya. A korrupció megfékezése helyett az üvegzsebet emlegetők nagyobb dicsőségé re az azt kordában tartani igyekvők ellen indult támadás. A kormányerő támadja a bíróságot, a Rádiót, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, a legfőbb ügyészt, a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét, és leváltja a Központi Statisztikai Hivatal nem elégg é kezes vezetőjét. A fizetési fegyelem megszegésében sajnos a kormány jár elöl. Az ország adósságot halmoz fel unokáink terhére, anélkül, hogy az Országgyűlésnek módja volna a növekvő tehervállalást megvitatni. A nemzeti tőkét beszippantja a magánosítás, b ank nem marad kormánykézen, azt mondják ugyanis, hogy az állam rossz tulajdonos - rossz kezekben bizonyára az , a magántulajdonos pedig jó, az biztos, hogy tudja az érdekeit tűzönvízen át követni. De ha közszolgálatot adunk a kezébe, akkor a nyereség log ikája működik, és a közlekedéstől az egészségügyig, a tankönyvkiadástól az öregek ellátásáig a pénzszerzés a fő szempont, és nem az emberség, nem a közösség szükségleteinek kielégítése, akkor a termőföld nem az élelmiszerellátást, hanem a spekulációt szol gálja, akkor a társadalombiztosítás felhalmozásai, az általunk összeadott forintok kimehetnek az országból, s a világtőke hazai kiszolgálói szabják nekünk a törvényeket. Ki ne tudná, hogy itt - Petőfi szavával élve - 40 évig híztak rajtunk az urak (Derülts ég az MSZPs képviselők soraiban. – Podolák György közbeszól.) , s ez alatt, mivel nem volt magántőke, nem volt magánfelhalmozás sem, ilyen helyzetben
