Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 12 (150. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Megfelelően felkészült-e Magyarország az Európai Unióhoz történő csatlakozásra?” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
3341 képviselői helye van, mint amennyi képviselői helye van más, velünk azonos lélekszámú országoknak. No, ennyit a tárgyalásokról. Végül a felkészülésről: Magyarország az Európai Unió megállapítása szerint felkészülte n csatlakozott az Európai Unióhoz. Azt hiszem, hogy az Európai Unió, a Bizottság és a Tanács állásfoglalását ilyen értelemben nyugodtan tekinthetjük objektívnek, hiszen őket nem befolyásolja az, hogy ki írta alá a csatlakozási megállapodást, őket nem befol yásolják választási megfontolások, ők kizárólag az adatokon, a tényeken alapuló értékelést tettek közzé. Ha ők azt mondják, hogy felkészülten csatlakoztunk, akkor ezt célszerű elfogadni. Felkészülten csatlakoztunk, noha néhány területen elég komoly lemarad ással indultunk. S ha valaki ebben kételkedik, azt ajánlom, vegye elő az országjelentéseket visszamenőleg, és nézze meg, hogy mit mondott az országjelentés Magyarország felkészültségéről 1999 őszén, 2000 őszén, 2001 őszén, és akkor látni fogja, hogy milyen problémák jelentek meg újból és újból az országjelentésekben, mintegy jelezvén, hogy a magyar kormány nem sokat törődött az Unió bírálatával, az Unió megjegyzéseivel. Örült annak, aminek egyébként joggal örült, az előrelépésnek, az eredményeknek, de ügyet sem vetett a lemaradásokra, és ezzel a hátránnyal indultunk mi ebben a folyamatban. Nyomon követhető a fejlődés már a 2002 őszi első, Medgyessykormány idején kiadott országjelentésben, ahol teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az Unió érzékelte a változtatá s szándékát, a megindult kedvező folyamatokat. 2003 novemberében, amikor az utolsó monitoringjelentést közzétették, abból már nyilvánvaló volt, hogy négy területen vannak hiányosságok. Abból egy már nem is volt igazán aktuális, mert időközben a mérleg lezá rásától a november 5i publikálásig eltelt időben ezt a hátrányt már megszüntettük. Maradt lényegében a kifizető ügynökség, az ellenőrzési rendszer és az egészségügyi, állategészségügyi rendszabályok kérdése. Ezt is sikerült megoldani, noha például a kifi zető ügynökség felállítására az első lépéseket az előző kormány csak 2002 januárjában tette meg, tehát meglehetősen nagy volt a lemaradás. S anélkül, hogy különösebb értelme lenne visszamutogatni, csak azokra a vádakra, hogy mi mulasztottunk, szeretném elm ondani, hogy igen, ha ilyen hátránnyal indul egy kormány a mulasztások behozásában, akkor annak bizony kétszeres, többszörös erőfeszítéseket kell végezni ahhoz, hogy sikerüljön behozni ezt a hátrányt, és ezt a magunk részéről meg is tettük. Sokszor elhangz ik az is, hogy a munkavállalás kérdésében végül is milyen rossz megállapodás született. Aki ezt mondja, az elfelejti azt, hogy melyik kormány zárta le ezt a fejezetet. Az előző kormány zárta le ezt a fejezetet, belenyugodva abba a bizonyos 2+3+2 éves átmen eti időszakba. Amit sikerült elérni, az az, hogy nemzeti keretek között kicsikartunk néhány országtól ígéretet arra, hogy mégis megnyitja a munkaerőpiacot. Most úgy áll a helyzet, hogy NagyBritannia, Írország és Svédország ezt meg is fogja tenni; további két ország mindenféle vizsgálat, a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül fog kiadni munkavállalási engedélyt. Tehát a helyzet valamelyest javult, de nem vagyunk még elégedettek, és folytatjuk a munkát annak érdekében, hogy itt is javítsunk a pozícióinko n. (9.20) Tisztelt Ház! Politikustársaim majd részletesen szólnak az egyes fejezetekről, én egy dolgot szeretnék még kiemelni, mert sokszor elhangzik az is, hogy a magyar közvélemény nagyon keveset tud az Unióról. Azt gondolom, hogy ez is egyfajta folyamat és közös munka. Ugye, azt senki nem gondolja komolyan, hogy 2002 késő tavaszáig, a választásokig vagy az új kormány hivatalba lépéséig a magyar közvélemény mindent tudott az Unióról, és a kormányváltás okozta sokk eredményeként felejtett el mindent, és ne m tud most semmit. Ami ma a magyar közvélemény fejében van, mindaz az ismeretanyag, az az egymást követő kormányok tájékoztató tevékenységének az eredményeként rakódott egymásra, tehát a felelősség ebben most, két évvel a kormányváltás után, 4:2 arányban a z előző kormányt terheli, már csak a kormányzásban eltöltött idő különbözősége miatt.
