Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosító 2002. évi XX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
3297 kell hogy kitöltsék. Ez a bizonyos 7 százalék maga a magyar alkvótaként elhíresült arányszám. Az az arányszám, melynek nyomán az örömbe némi üröm is vegyült. Az Európai Bizottság ugyanis már a tárgyalások lezárásával párhuzamosan jelezte, a magyar alkvóta fenntartását elfogadhatatlannak tartja. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis a magyar szabályozásban indokolatlanul és a közösségi jogba ütköző mó don keveredik két típusú műsorkvóta, a nyelvpolitikaikulturális célokat szolgáló nyelvi, valamint az audiovizuálisipari célokat szolgáló független gyártási kvóta. Az első kvóta célja az európai kulturális sokféleség védelme, a nemzetinyelvikulturális i dentitás erősítése. Ezzel szemben a másik típusú kvóta kifejezetten az egységes európai audiovizuális piac erősítését szolgálja, és ilyen módon nem keverhető nyelvpolitikai célokkal. Ugyanakkor a Bizottság mindezekre tekintettel azt is jelezte, a magyar tö rvényben alkalmazott, a független gyártási kvótán belül meghatározott nyelvi alkvóta azért sem egyeztethető össze a közösségi joggal, mert az aránytalanul kis teret hagy a független gyártásból készült ugyan európai, de nem magyar nyelvű produkcióknak, ami által éppen az irányelv fő célja, az európai független szektor erősítése szenved hátrányt. Mindezekre tekintettel 2003 nyarán és őszén a kulturális és az igazságügyi tárca szakértői több alkalommal szóban, majd írásban egyeztettek a Bizottság illetékeseive l. A válasz azonban minden esetben elutasító volt. Elutasító volt az Európai Unió álláspontja akkor is, amikor 2003 októberében dr. Balázs Péter, az Európai Unióhoz akkreditált magyar nagykövet a Bizottság audiovizuális politikáért felelős főigazgatóját sz emélyes tárgyalás keretében igyekezett meggyőzni a magyar álláspont indokoltságáról. A próbálkozás sikertelen maradt. Nikolaus van der Pas főigazgató ugyanis megerősítette a hivatalos bizottsági álláspontot, az alkvóta eltörlésének szükségességét. Mi több, ennek elmaradása esetén, 2004. május 1jét követően kilátásba helyezte az Európai Bíróság előtt jogsértési eljárás megindítását Magyarországgal szemben. A határozott brüsszeli álláspont nyomán a kormány újabb komoly döntésre kényszerült. Hiszen egyik olda lról a közösségi jog irányadó forrásai nem tartalmaznak kifejezett rendelkezést, amely tiltaná a magyar szabályozásban szereplő alkvóta alkalmazását, ugyanakkor a Bizottság álláspontja szerint a tilalom egyértelműen levezethető a közösségi jogból és az Eur ópai Bíróság joggyakorlatából. Így tehát némi leegyszerűsítéssel úgy is fogalmazhatunk, hogy jelenleg egy olyan jogértelmezési kérdésről van szó, amelyben egyelőre mindenki - beleértve az Európai Bizottságot is - csupán jogi szakvéleményét fejtheti ki. Jog i álláspontot tehát, amelynek megalapozottsága csak és kizárólag egy esetleges bírósági eljárás során derülhet ki. A magyar kormány számára így az elsődleges kérdés az volt, vállaljae a bírósági eljárást és annak bizonytalanságát. Ennél is súlyosabb kérdé s volt azonban, hogy felvállaljae a kvóta fenntartása érdekében mindazokat az esetleges hátrányokat, amelyek a fennálló jogvitából eredően a magyar audiovizuális szektort érhetik az európai arénában. Nekünk ugyanis elsősorban nem a bírósági tárgyalótermek re, hanem a pályázati bírálóbizottságok tanácstermeire kell figyelnünk. A kormány mindezek nyomán 2004. február 25én tartott ülésén ismételten foglalkozott a médiatörvény módosításának kérdésével és azon belül a magyar alkvóta sorsával. A tanácskozás ered ményeként végül egy köztes megoldás született, amely az említett alkvótát fenntartotta, de annak mértékét 5 százalékra csökkentette. Ezt a döntést mindenekelőtt három körülmény indokolta: egyrészt a magyar audiovizuális szektor kedvezményezett helyzetének fenntartása az alkvóta által. Hozzá kell tennem azonban, hogy ez a kedvezményezett helyzet - a tényleges gyakorlat ismeretében - csupán egy virtuális előny, hiszen a számok azt mutatják, hogy a magyarországi gyártású műsorok aránya a valóságban a 7 százalé kot jelentősen meghaladó mértékű, így például a vezető kereskedelmi csatornák esetében - az ORTT adatai szerint - 20 és 30 százalék közötti. A második lényeges szempont az Európai Bizottság felé a magyar fél megegyezési szándékának demonstrálása volt. Ez é ppen az előbb említett körülmény, a pályázati összegekből való teljes részesedés miatt fontos. Abban ugyanis, azt gondolom, egyetérthetünk, hogy a Magyarország és a
