Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 11 (149. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt módosító 2002. évi XX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója:
3298 Bizottság között fennálló jogvita nem kifejezetten segítené elő a magyar pályázatok uniós s ikereit. És itt korántsem a tárca, a kulturális minisztérium pályázatairól van szó, hanem a szakma szereplői által benyújtott pályázatokról, amelyek nyomán megvalósulnak a közönség elé kerülő konkrét produkciók. Végül, de nem utolsósorban a kormány állásfo glalását indokolták a beszerzett szakértői vélemények is. Ezek úgy nyilatkoztak, hogy a 7 százalék az Európai Bíróság előtt valóban nehezen védhető arány, azonban egy 5 százalékos kvóta esetében korántsem egyértelmű a Bíróság álláspontjának alakulása. A ko rmány tehát mindezen megfontolások alapján döntött a 7 százalékos alkvótával szemben az 5 százalékra mérséklés mellett oly módon, hogy egyúttal felkérte a nemzeti kulturális örökség miniszterét, hogy még a normaszövegtervezetnek a parlament elé történő be nyújtását megelőzően kezdeményezzen négypárti egyeztetést a tárgykörben. Ennek megfelelően a kormány javaslatáról két fordulóban, 2004. március 30án és április 6án került sor a parlamenti pártok képviselőinek tanácskozására. Ezekről a megbeszélésekről el ső kézből számolhatok be önöknek, hiszen engem ért az a megtisztelő feladat, hogy a tárcát képviseljem ezeken a találkozókon. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a kormány döntésének megfelelően az alkvóta 5 százalékra történő leszállítását javasolt a a pártoknak. Hamar kiderült azonban, hogy ez legfeljebb a vita kiindulópontját, de nem a megegyezés tárgyát jelentheti. Balogh László képviselő úr ugyanis már a tárgyalás elején nyilvánvalóvá tette, a Magyar Demokrata Fórum csak abban az esetben hajlandó a médiatörvény módosítását támogatni, amennyiben a kormány egyúttal egy hosszú távú médiafinanszírozási javaslattal is előáll, és azt a médiatörvény módosítására irányuló tervezetbe beilleszti. Ez az álláspont egyértelmű, tisztességes, azonban kevéssé reá lis. Kevéssé reális, hiszen a médiafinanszírozás problémáinak teljes körű áttekintése és orvoslása - amit mi is nagyon fontosnak tartunk - aligha lehetséges néhány hét, de azt mondom, akár néhány hónap alatt is. (Halász János: Két év eltelt!) Márpedig az a javaslat, amelyik a magyar alkvóta módosítását tűzte ki célul, éppen a csatlakozás időpontja által vált szorítóan aktuálissá. Halász János képviselő úr a Fidesz nevében más oldalról közelített. Véleménye szerint jogilag semmi alapja nincs annak, amit az U nió mond, ezért egyelőre nem a kvótát kellene módosítanunk, hanem a potenciális előnyöket és hátrányokat még részletesebben megvizsgálnunk. A kormánypárti képviselők ezzel szemben alapvetően az 5 százalékos javaslat mellett foglaltak állást. Ennek keretébe n Pető Iván képviselő úr külön hangsúlyozta, hogy az alkvótának nincs gyakorlati jelentősége, és inkább a hátrányai, kockázatai, semmint az előnyei érzékelhetők. A gyakorlatban ugyanis a magyar audiovizuális szektor e nélkül az előírás nélkül is képes kiha sználni - és ki is használja - azokat a lehetőségeket, amelyeket a médiatörvény a magyar kulturális termékek előnyben részesítésére biztosít. Másként fogalmazva: a gyakorlati tapasztalatok alapján feltehető, hogy a 10 százalékos keret nagyobb részét tovább ra is magyar műhelyek munkái fogják kitölteni. Ami pedig a kockázatokat illeti, arra vonatkozóan Kósa Ferenc képviselő úr tett figyelemre méltó észrevételeket, amikor filmszakmai tapasztalataira és a filmes szakma képviselőivel lefolytatott beszélgetéseire hivatkozva felvetette az alkvóta teljes eltörlésének gondolatát. Egyúttal fel is kérte az egyeztetésen részt vevő többi képviselőt, hogy maguk is tájékozódjanak a szakmai körökben annak érdekében, hogy érzékeljék azokat az informális keretek között kibont akozó lehetséges hátrányokat, melyeket egy, a Bizottsággal szembeni jogvita maga után vonhat. Így tehát - mint ahogy az elmondott véleményekből érzékelhető - mindenekelőtt az ellenzéki pártok elutasító és irreális követelményeket támasztó álláspontja nyomá n a megállapodás meghiúsult. Ezért - a közös kormányzati és ellenzéki pozíciótól független felelősség jegyében - engedjék meg, hogy még egyszer hangsúlyozzam azokat az érveket, amelyek korábban már a vitában is számos alkalommal elhangzottak. (22.10)
