Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP):
33 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Botka László frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, “Tíz éve várt döntés az M5ös ügyében” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki ismeri a régi viccet. Két csiga áll egy forgalmas főút mentén. Átmegyünk? - kérdezi az egyik. Á, dehogy, oda születni kell - feleli a másik, reménytelenül. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Reménytelenül - tíz év óta ezt érezhett ék az 5ös főút mellett élők, hiszen a méregdrága autópályadíjat megfizetni nem tudó autósok és kamionok folyamatosan veszélyeztették a biztonságukat, megkeserítették az életüket. És így voltak vele, így voltunk vele szegediek, Csongrád megyeiek, akik autó pálya hiányában úgy éreztük, az ország szerencsétlenebb felébe születtünk. Ez az ország ebből a szempontból is ketté volt szakítva: olyan településekre és régiókra, ahol van autópálya, és olyanokra, ahol nincs. Most kétmillió ember fellélegezhet. A Medgyes sykormány megállapodott a matrica bevezetéséről és az M5ös Szegedig való továbbépítéséről. Európa legmagasabb útdíja tíz éven keresztül óriási terhet jelentett a lakosságnak, pluszköltséget a vállalkozóknak, távol tartotta a befektetőket. (Domokos László közbeszól.) Ennek van most vége. Ennek van most vége, tisztelt képviselőtársaim, de mégis, néhány ellenzéki megnyilatkozás kapcsán úgy érezzük, mintha ebben az országban nem lehetne felhőtlenül örülni. Először is, szeretném emlékeztetni ellenzéki képvisel őtársaimat, hogy az Európa legdrágább autópályájáról szóló koncessziós szerződést az első jobboldali kormány kötötte. És arra is szeretném emlékeztetni ellenzéki képviselőtársaimat, hogy önöknek négy évük lett volna módosítani ezt a szerződést, bevezetni a matricát és rendelkezni a továbbépítésről. Ehhez képest egy hónapot tárgyalgattak, majd bejelentették, hogy túl drága (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Az ország fizette meg!) , és nem tettek semmit - ennyit ért önöknek kétmillió ember érdeke, ennyit ért önöknek Szeged város fejlődése. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!) Tisztelt Képviselőtársak! A Medgyessykormány tíz év után megoldást talált kétmillió ember problémájára. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miért?) Az M 5ös a matricás rendszer része lesz március 12étől, és a sztráda 2005 végére eléri Szegedet. Őszintén remélem, hogy az ellenzéknek lesz mersze úriemberként viselkedni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Dehogy!) Az úriember ugyanis elismerően biccent, ha a másiknak sikerül valami. A politikai buldózerek helyett most már át kell adnunk a terepet az útépítő buldózereknek. Félre ne értsék, semmi bajom a vizsgálóbizottsággal, nyugodtan vizsgálódjanak, azt azonban elvárom, és minden szegedi és délalföldi elvárj a, hogy ne veszélyeztessék a megállapodás végrehajtását. Könnyebb ugyanis kritizálni, mint megoldást találni, főleg egy ilyen bonyolult ügyre. Tisztelt Képviselőtársak! A jólét kulcsa: a megfelelő infrastruktúra. A megfizethető autópálya összeköti az orszá g polgárait, lehetőséget teremt a befektetőknek. Csökkennek a földrajzi távolságok, de nem csak a határokon belül, a fejlődés milliókat érint; Erdély, Bánát, Kárpátalja és a Felvidék is közelebb kerül hozzánk. Higgyék el, határon túli honfitársaink is hálá sak lesznek az erőfeszítésekért; csakúgy, mint a Csongrád megyei lakosok, akik azért szavaztak bizalmat a szocialistaszabad demokrata koalíciónak, mert bíztak a cselekvőképességében. Szeged polgármestereként kijelenthetem, térségünk megérdemli azt, hogy e sélyt kapjon a fejlődésre. Senki se sajnálja Szegedtől ezt a pénzt. A szegediekben van annyi tehetség és szorgalom, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel: a lehetőséggel, amely az utolsó pillanatban érkezett ahhoz, hogy versenyhátrány nélkül, egyenlő esélyekke l csatlakozhassunk az Európai Unióhoz.
