Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
34 Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi kormány felismerte az infrastrukturális beruházások jelentőségét; továbbépíti az M35öst, az M6ost és az M5öst is. A tervezett beruházásokkal a regionális központjaink összekapcsol ódnak. Az autópályaépítéssel mindenki nyer, ez alapozza meg az ország hosszú távú jövőjét, ez valamennyiünk érdeke - legalább ebben egyet kellene érteni. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióv ezetőhelyettes úr. A kormány részéről megadom a szót Gaál Gyula gazdasági és közlekedési minisztériumi politikai államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr. GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! H ölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy először is megköszönjem az elismerő szavait. Igazán jólesik, hogy azok nevében szólt, akiket meggyőződésem szerint nagyon komoly mértékben pozitívan érint ez a döntés, képesek ezt elfogadni, elisme rni és valóban a helyén értékelni azt a folyamatot, ami odáig vezetett, hogy hamarosan a matricás rendszer részeként, az egységes gyorsforgalmi úthálózat részeként használhatja mindenki az M5ös autópályát is. És nem utolsósorban: belátható időn belül elké szül a Szegedig tartó autópályaszakasz, tehát a megvalósult beruházás egy egész délalföldi régiót képes bekapcsolni a gazdaság és a társadalom vérkeringésébe. (15.10) Sajnálom, hogy ezt az eredményt - még mielőtt igazából világossá válhatott volna, hogy m i is áll mögötte, milyen szerződések jönnek létre annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson - buzgó szájak igyekeztek gyorsan elhomályosítani vagy lehúzni egy kicsit a sárba, amit persze nem tekintek a másik oldalról véletlennek. Nyilván soha nem esett jól elismerni, hogy másoknak sikerült megoldani azt, amit az előző kormány idején nem sikerült megoldani, főleg egy olyan problémát, amit az a miniszter okozott, aki, ahogy a képviselő úr is mondta, az első jobboldali kormánykoalíció tagja volt. (Balla György : Lotz Károlynak hívják.) Az első ügy, amivel megpróbálták sárba rántani ezt az eredményt, az, hogy igaztalanul, valótlanságot állítva azt képesek mondani a tények ismeretében, hogy a szerződésért Lotz Károlyt terheli a felelősség. Önö k is pontosan tudják, hogy ez nem igaz, mégis arcátlanul mondják ezt a valótlanságot. Tudniuk kell, hogy mennyire méltatlan, amit mondanak, tudniuk kell, hogy amikor Lotz Károly a módosított szerződést aláírta, csupán azt módosította az eredeti szerződésen , hogy bizonyos használói csoportok olcsóbban vehessék igénybe, illetve ha az AKA Rt. jövedelme az előzetes forgalombecslések alapján elmaradna attól, amit kalkuláltak, akkor az állam ezt kiegészíti támogatással annak érdekében, hogy ne kelljen még gyorsab b ütemben emelni a díjakat. Éppen ezzel tette lehetővé, hogy ne emelkedjen még drasztikusabb mértékben az M5ös autópálya használati díja. Amit önök csinálnak ebben az ügyben, az méltatlan a valósághoz. Másodsorban ott próbálták befeketíteni és lerántani a valóságot ahhoz a szinthez, ahogy kezelték négy éven keresztül, hogy azt mondták, tulajdonképpen önök is megoldották volna, ha a szerződés lehetővé tette volna, és most, 2003. december 31. után vált lehetővé a szerződés alapján a kivásárlás valamilyen for mája. Megint csak nem igaz az állítás, hiszen semmi olyan nincs a koncessziós szerződésben - ismétlem, semmi olyan nincs , ami 2003. december 31. után új jogi helyzetet teremtett volna, sem előtte nem volt joga a mindenkori magyar kormánynak, sem azután n em volt joga a magyar kormánynak kivásárolni. Ehhez le kellett ülni tárgyalni az AKA Rt. tulajdonosaival, amit önök nem tettek meg. Ez írásban dokumentálhatóan igaz. Szerencsére ismerem azokat a dokumentumokat, amiket a minisztérium örökölt, hogy önök nem is válaszoltak az AKA Rt. megkereséseire, amikor tárgyalást kezdeményezett ezekben a kérdésekben. Ismétlem, semmi olyan nem történt, ami új jogi helyzetet teremtett volna, csupán az történt, hogy jött egy olyan tárgyaló fél a
