Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HILLER ISTVÁN, a nemzeti kulturális örökség minisztere:
32 titulálta, és emlékezzünk arra, hogy a jobboldalon a politikusok és a vála sztók körében is kisebbfajta nemzeti hőssé avanzsált az a fiatalember, aki szintén lehazaárulózta a miniszterelnököt. Ami az ügy tanulságát illeti, tisztelt képviselőtársaim, a Tilos Rádió kuratóriumának nemrég lemondott elnöke azt mondta, hogy karácsonyko r megtörtént az, aminek nem szabad megtörténnie: átlépett a magyar média egy Rubicont, és ebben szerintem neki igaza van. (15.00) A magyar politika is átlépett ezzel az üggyel egy Rubicont, és ha ez az ügy hozzásegíti hazánkat ahhoz, hogy valamennyi politi kai párt, szervezet, rádió, újság képes legyen ilyen gyorsan és ilyen hatékonyan kivetni saját soraiból a szélsőségeket, mint ahogy azt megtette (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a Tilos Rádió, akkor kicsit jobb lesz élni eb ben az országban. Ezért tudom mondani azt, hogy: hajrá Magyarország és hajrá Tilos Rádió! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány részérő l megadom a szót Hiller István miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. HILLER ISTVÁN , a nemzeti kulturális örökség minisztere : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr a hozzászólásában, felszólalásában több kérdést, több, időben és térben egymástól elváló problémát vetett fel, amelyek természetesen egyfajta aspektusból tekinthetők egy egységnek. A Tilos Rádióban elhangzott karácsony előtti mondat az én megítélésem szerint gyűlöletkeltő és ostoba. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy az ORTTt a Magy ar Országgyűlés közösen, azzal a céllal hozta létre, hogy - a mindenkori kormánytól függetlenül - a döntéseit felelősen, egyben kötelességszerűen hozza meg. Ezért az ORTT döntését a köztársaság kormánya természetesen tiszteletben tartja, és ebben az értele mben elfogadja. Ami a felszólalásának már egy másik részét érinti, tudniillik a néhány nappal ezelőtt megtartott, Hősök terén megvalósult seregszemlét, azzal kapcsolatban, azt gondolom, érdemes nekünk, demokratáknak, mindannyiunknak, ebben a Házban demokra taként kimondani néhány dolgot. Nem látom, hogy ebben különbség lenne, különbség lehetne ellenzék és kormánypárt között, és mélységesen úgy gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés minden egyes pártja és minden egyes frakción belül minden egyes képviselője így gondolja. Azt gondolom, hogy mi, a Magyar Országgyűlés képviselői, demokratikusan megválasztott pártok tagjai és képviselői nem tűrhetjük a fasizmust. Nem tűrhetjük a fasizmust semmilyen alakváltozásában, semmilyen megjelenési formájában, semmilyen álcájá ban, semmilyen új vagy magát újonnan mutató megjelenésében. Magyarországon vannak fasiszták. Magyarországon ismét vannak újfasiszták. Én ezt gyalázatnak ítélem, gyalázatnak és szégyennek; azt is, hogyha a kezüket nem mozdítva csak állnak, de mutatják, hogy léteznek. Nem érdekel a számuk, nem érdekel akkor sem, amikor csak néhány százan vannak - éppen elegen. Mindannyiunknak időben érdemes még szólnunk egymásnak, és nem ellenzéki a kormánypártinak, nem kormánypárti az ellenzékinek, még csak nem is a kormányp árt két különböző frakciójának tagjaiként, hanem demokrataként, akik ezt a gondolkodást, ezt a viselkedést, a fasizmust elvetik. Van alternatíva, mint ahogy a Hősök terén is volt alternatíva. Néhányan tehát ott álltak bakancsban, fasiszták, sokan pedig ott álltak a Szépművészeti Múzeum előtt, vártak, hogy megnézhessék “Monet és barátai”, az impresszionisták kiállítását. Én biztos vagyok benne, hogy mindannyian, akik most itt vagyunk a teremben, és azok a képviselők mindannyian, akik most nem tartózkodnak a teremben, a Monetkiállításra várakozó sorba álltunk volna be. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
