Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SIMON GÁBOR (MSZP):
2958 kötelezettséget a szolgáltatók vonatkozásában. Ugyanakkor az a korábbi öröm, amely a 2001es törvényhozáskor megfogalmazódott a parlamenti patkó mindkét oldalán - amely örömöt az okozta, hogy ez a törvényjavaslat, az eredeti törvényjavaslat európai összehasonlításban is úttörőnek számító törvényjavaslat volt, és szép reményekre jogosított föl az elektronikus aláírás elterjedése, így az információs társadalom fejlődése, kialakulása tekintetében , nos, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, illetve az előttünk fekvő módosító javaslat bizonyos értelemben ezt az örömünket elvette, és ez a módos ító javaslat sem kecsegtet annak reményével, hogy e tekintetben jelentős előrelépés legyen. Úgy értékeltük, hogy ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint afféle szépségtapasz az elektronikus aláírás elmúlt évekbeli kudarcos történetén. Tény, hogy bizonyos elem eiben ez a felülvizsgálati célú módosítás az élethez igyekszik igazítani az eredeti törvényt, mégis azt kell mondanunk, hogy figyelmen kívül hagyja azt a szomorú tényt, hogy ez az élet nem egyéb az elektronikus aláírás vonatkozásában, mint csendes vegetálá s. Ennek oka az, hogy nem tapasztalható az egységes kormányzati akarat az elektronikus aláírás elterjesztése vonatkozásában. Ennek megfelelően az IHM vonatkozásában kifejezetten az egyik legnagyobb vereségként értékelhető az elektronikus aláírás története. Az eredeti törvényjavaslat céljai és tárgyi hatálya vonatkozásában a dokumentumok hitelesítését megőrző technológia, az ezek hitelességét megőrző technológia biztosítása volt, illetve ennek követelményrendszerét kívánta biztosítani. Ugyanakkor ez a jogalk otási technika feltételezte azt, hogy az elterjedés és a bevezetés érdekében közös, egységes kormányzati lépések fognak következni, és az egyes ágazatokra, az egyes eljárástípusokra vonatkozóan az egyes szaktárcák miniszterei fogják majd meghatározni a tov ábbi szabályokat. Ennek elmaradása alapvetően hátráltatta az elektronikus aláírás széles körben való elterjedését. Éppen ez kritikánk alapvető kiváltója, hogy nem ismerte fel az előterjesztő, hogy ezen a kodifikációs technikán kell alapvetően változtatni a hhoz, hogy a kívánt hatást elérhesse ez a törvényjavaslat, illetve az eredeti törvény módosítását célzó javaslat. A miniszteri expozé is több “ha” és “lehetne” szót tartalmazott, és úgy gondolom, hogy mindezek alapján, amit a kisebbségi vélemény tükröz, ne mcsak itt, a Házon belül, hanem a kormányon belül kellene minél nagyobb mértékben felkelteni az érdeklődést az elektronikus aláírás kérdése vonatkozásában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért nem tudtuk támogatni az álta lános vitára való alkalmasságot. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, tíztíz perces időkeretben. Írásban elő re jelentkezett képviselőtársaink: Simon Gábor, az MSZP képviselőcsoportjából; Rogán Antal, a Fidesz képviselőcsoportjából; Mécs Imre, az SZDSZ képviselőcsoportjából; Pettkó András, az MDF képviselőcsoportjából; és Szabó István, a Fidesz képviselőcsoportjá ból. Ebben a sorrendben kívánom megadni a szót, először Simon Gábor képviselő úrnak. SIMON GÁBOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy Magyarországnak nincs miért szégyenkeznie. Nincs miért szégyenkeznie, mert a hogy azt a miniszter úr is elmondta, még Európa nyugati felén is rendkívül vegyes képet mutat a digitális aláírások használata és elterjedtsége. A minősített elektronikus aláírást Magyarországon kívül csak Németország, Portugália, Lengyelország, Izland és Norvégia definiálta törvényben, az időbélyegzés fogalmát pedig Magyarországon kívül csak Németország és Lengyelország határozta meg. A hitelesítésszolgáltatók ellenőrzését általában mindenütt állami hatóságok végzik, kivéve, ahogy ezt a miniszter úr is eml ítette, Hollandia és NagyBritannia, ahol magánkézbe adták ezt a feladatot.
