Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. május 4 (147. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SIMON GÁBOR (MSZP):
2959 A legtöbb országban csak a minősített hitelesítésszolgáltatónak kell regisztráltatnia magát egy meghatározott hatósági szervezetnél, míg Magyarországon, Ausztriában, Romániában, Gö rögországban, Spanyolországban, Szlovéniában más hitelesítésszolgáltatónak is regisztráltatnia kell magát. Tehát látjuk, hogy Európában vegyes a kép, nemcsak a most csatlakozó, hanem az Európai Unió korábbi tagállamai között is. (10.10) Hazánk 2001ben már rendelkezett egy olyan harmonizált, egységes törvényi szabályozással, amely lehetőséget adott az elektronikus aláírások hazai piacának a létrejöttére. Ha a vártnál lassúbb ütemben is, de elindult a fejlődés ezen a területen, s hangsúlyozom, ez a fejlődés nem elszigetelt, nem kizárólag a jogalkotáson, hanem gyakorlati szempontokon és nem utolsósorban a felhasználók növekvő bizalmán is múlott. Nemcsak nálunk, hanem a világ minden részén így van ez, ahol eddig bevezetésre került az elektronikus aláírás rendsz ere. Hiába léteznek ugyanis jogszabályi keretek, ha a szolgáltatás igénybevételi lehetőségei korlátozottak. Amíg nincs széles körű lehetőség az elektronikus aláírás felhasználására, kevesen vállalják a beszerzéssel kapcsolatos terheket, költségeket. Ennek is oka, hogy az elektronikus aláírás nálunk egyelőre elsősorban az üzleti szférában terjedt el, és ide kapcsolnám azt a szándékot, hogy a következő időszakban a kormányzati szférának egy nagyobb szerepvállalással kell segíteni az elektronikus aláírás elter jedését. A törvényjavaslat néhány olyan rendelkezésére szeretném felhívni a figyelmet, amelyek az áttekinthetőséget, a szolgáltatók könnyebb piacra lépését és a felhasználók bizalmának a megerősítését szolgálják. Négy ilyen elemet említenék. Az első: bár a magyar elektronikus aláírásról szóló törvény uniós jogszabályokkal való összhangját a kezdetektől fogva nem vitatták, mégis az európai uniós Bizottság vonatkozó jelentése egyes definíciók pontatlanságára hívta fel a figyelmet. Erre tekintettel pontosítja a törvény az elektronikus aláírás és az elektronikus aláírási termék fogalmát. Emellett - ez a törvény alkalmazhatósága szempontjából egyébként különösen fontos - az elektronikus dokumentum egységes fogalmának a bevezetésével, az irányelvvel összhangban me gszűnnek az eddig talán nehezen értelmezhető elektronikus dokumentum, elektronikus irat és elektronikus okirat kategóriák. A második megjegyzésem: az egyes európai országokban eltérő megoldások születtek a minősített szolgáltatók piacra lépésének feltétele iről. Magyarországon - csak felidézem - jelenleg öt, fokozott biztonságú hitelesítési szolgáltató működik. A harmadik megjegyzésem: a magyar törvény alapján eddig hatályos előzetes minősítési eljárás, bár nem egyezik az irányelv által tilalmazott kötelező előzetes engedélyezéssel, mégis bizonyos többletkövetelményeket támasztott a szolgáltatók felé. Mi magunk, akik az informatikai bizottság ülésén részt vettünk, talán emlékszünk még arra, hogy Király László György, az APEH elnöke 2002. június 19én az Orszá ggyűlés informatikai bizottságának ülésén elmondta, hogy nehezíti az elektronikus aláírás elterjedését, hogy a magyarországi törvény talán az egyik legszigorúbb egész Európában. A bizottság javaslatára ez az eljárás most jelentősen leegyszerűsödik, az előz etes bejelentésre korlátozódik, megkönnyítve a piacra lépést. A negyedik megjegyzésem: a fogyasztói bizalom megteremtése felé tett fontos lépés az önkéntes akkreditáció lehetősége. Erre számos országban találhatunk példát, mondhatni azt is, hogy ez az euró pai általános gyakorlat. Nemcsak az elektronikus szolgáltatásokkal kapcsolatos szolgáltatások igénybe vevői, a szolgáltatók számára is fontos, hogy szolgáltatásuk színvonalát külső szervezet is tanúsíthatja. Erre most meglesz a lehetőség Magyarországon is a módosítás elfogadását követően. Végezetül: üdvözüljük az elektronikus archiválás mint új szolgáltatás megjelenését a törvényben. Nem önmagában fontos ez a szolgáltatás, hanem azért, mert általában kapcsolódik az elektronikus ügyintézéshez s az elektronik us dokumentumok használatához, s ez egy nagyon fontos többletet ad hozzá: a valódi írásos dokumentumok maradandóságát a virtuális világban keletkezett dokumentumok esetében is biztosítani lehet.
