Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
261 előrehaladás, csak a politikai viták jellegéből fakadóan ezek a viták reménytelenek, hiszen csak egymást nyomjuk, úgy gondolom, a víz alá. Szerencsére ennél többet teljesített ez az ország az elmúlt 13 évben. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most valóban a képviselői felszólalások végére értünk. Most a kormány viszontválaszára kerül sor, 15 perces időkeretben. Megadom a szót Draskovics Ti bor pénzügyminiszter úrnak. DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget. Megmondom őszintén, én is szomorú vagyok - sokakhoz hasonlóan. Abban bíztam, hogy a vitanap tárgyának megfelelően felelősen, nyugodtan, és le gfőképpen előretekintve fogunk beszélni a magyar gazdaság dolgairól. Erre van szükség akkor is, ha a magyar gazdaság - és ezt mindannyian jól tudjuk - szép ütemben fejlődik 2004ben is; nem olyan ütemben, ahogy mindnyájan szeretnénk, de lényegesen gyorsabb an, mint sok európai uniós tagország. Szükség van az előretekintő közös gondolkodásra akkor is, ha az életszínvonal úgy emelkedett az elmúlt esztendőkben, ahogyan emelkedett, és ezt mindnyájan tudjuk. És sorolhatnám még azokat a pozitív vagy legalábbis biz akodásra okot adó jeleket - Szabó képviselő úr az előbb tökéletesen összefoglalta a számokat, nekem nem kell ismételnem , amelyeket szintén mindnyájan tudunk. Mert senki sem gondolhatja, legfőképpen a kormány nem, hogy hátradőlhetünk, és hagyhatjuk a foly amatokat tetszésük szerint alakulni. Ellenkezőleg: komoly és határozott kormányzati cselekvésre van szükség, a kormány erre készül. Én abban bíztam, hogy sok új javaslatot, szempontot kaphatunk ezeknek a lépéseknek az előkészítéséhez; kihegyezett ceruzával és sok tiszta papírral jöttem, hogy összegyűjthessem ezeket a javaslatokat. Ehhez képest, nagy szomorúságomra, hallhattunk soksok tévedést. Igazság szerint ez engem olyan nagyon nem zavarna. Az egy picit jobban zavar, hogy éppen Varga képviselő úrtól hal lottam jó néhány ilyet, aki persze tökéletesen tisztában van a számokkal, ő ugyanúgy olvassa a KSH jelentéseit, mint ahogy én olvasom, tehát tudja, hogy az export 8 százalékkal nőtt tavaly, mégis azt mondja, hogy nem nőtt. Tudja, hogy a fizetési mérleg 4,2 milliárd eurós hiánnyal zárt, de ő mégis 4,5 milliárdot mond. Ő is pontosan tudja, hogy minden évben nőtt az államadósság, a megelőző kormány idején, és az azt megelőző kormány idején is, mégis azt mondja, hogy csökkent - ezt egyébként jó néhányan mondták az utóbbi hetekben. Kár, mert az az igazság, hogy nagyon könnyű utolérni azt, aki ilyeneket mond. Nagyon könnyű utolérni és szembesíteni a tényekkel, és utána pironkodni kell. Van épp elég, közösen megoldandó feladat ahhoz, hogy ne kelljen ilyeneket keres nünk magunknak. Hallhattunk itt nem létező nullakulcsos élelmiszeráfáról az Európai Unióban. Csak úgy zárójelben: azt hiszem, éppen Varga képviselő úr volt a pénzügyminiszter, amikor még lehetett volna derogációt kérni, de az előző kormány ezt nem tette me g, mondjuk, gyógyszerügyben, ahol bizony nagy szükség lett volna ilyen derogációra, és nem volt más lehetőség, mint bevezetni az 5 százalékos áfakulcsot, mert nem történt meg az erre vonatkozó megállapodás. Szóval, soksok ilyesmit hallhattunk, de megmondo m őszintén, ez engem nem nagyon érdekel. Az embereket nem hiszem, hogy olyan nagyon foglalkoztatná ez. (14.00) Ami viszont sokkal jobban érdekel, és azt hiszem, erről egy picit érdemes beszé lni, hogy vajon vane alapja azoknak a megjegyzéseknek, amelyek úgy szólnak - és ilyeneket is sokat lehet hallani az utóbbi hetekben , hogy a hátralévő néhány hetet, hónapot használjuk fel arra, hogy az európai uniós csatlakozásig még valamit tegyünk a ma gyar vállalkozók, a magyar nyugdíjasok, és lehetne sorolni, hogy ki mindenkinek az érdekében, mert mintha május 1jétől tulajdonképpen a sötétség szakadna ránk, ami után már semmi pozitívat nem lehet tenni, de tömérdek negatívum következik.