Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 19 (124. szám) - Az ülésnap megnyitása - “Felelősen a gazdaságról” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter:
262 Én nagyon szíve sen részt vennék egy olyan beszélgetésen, ahol valaki elmondja, hogy mi baj fog történni a magyar nyugdíjasokkal május 1je után. Én egyetlen dologról tudok, hogy meg fogják kapni novemberben az 53. és az 54. heti nyugdíjat. Ez egy változás lesz. Ez nem az Európai Unióval van összefüggésben, hanem a Medgyessykormány döntéseivel. Más változást az Európai Unió a nyugdíjasok életében nem fog hozni; ahogy nem fog hozni egyébként a vállalkozók életében sem, legalábbis kedvezőtlent. Senki sem gondolja, hogy azok a kisvállalkozók Hamburgból, Londonból vagy Párizsból, akik az elmúlt tíz évben ugyanúgy idejöhettek volna, hogy a budapesti kőművesnek vagy suszternek versenyt támasszanak, május 1je után fognak idejönni! Miért tennék? Semmi sem fog megváltozni e tekint etben. Nem érdemes - és ezt nagyon komolyan mondom - megtévesztenünk az embereket, nem érdemes bizonytalanságot kelteni ott, ahol erre az égvilágon semmi ok nincsen. Van, ahol van teendő. Ilyen például az agrárium, mert ott bizony a játékszabályok lényeges en megváltoznak május 1jét követően. Nem véletlen az a 100 milliárdos hitelprogram, amit a kormány meghirdetett, és nem véletlen, hogy miután láthatóan nagyon nagy az érdeklődés, ezek szerint mégiscsak bíznak a gazdák, mégiscsak bíznak a mezőgazdasági ter melők, mert beruházni akarnak. Szóval mégiscsak bíznak, és nagyon sok hitelt igényeltek. Ezért a kormány azon gondolkozik, hogy kibővítse ezt a lehetőséget, éppen azért, hogy még az uniós játékszabályok bevezetése előtt több és jobb lehetőséget adjunk a me zőgazdasági vállalkozóknak, a gazdáknak. Miután úgy gondolom, az európai uniós csatlakozás nemzeti ügy, és minden kormány, legalábbis amíg hivatalban volt, minden kormányon lévő politikai erő messzemenően támogatta az európai uniós csatlakozást, jó lenne, ha nem keltenénk most indokolatlan félelmeket az emberekben. A tévedések és értelmetlen megjegyzések engem nem nagyon zavarnának, ha lettek volna jó javaslatok; olyan javaslatok, amikről azt lehetne gondolni, hogy tényleg érdemes lenne ezeket alaposan megg ondolni, kidolgoztatni az apparátussal, megvitatni, és esetleg nagyon gyorsan bevezetni. Én megmondom őszintén - nagyon figyeltem : elhangzott sok, javaslatként értékelhető megjegyzés. Ezeknek egyetlen sajátossága volt: költsön az állam többet, erre, arra , amarra. Még az is lehet, hogy ezek mind jó célok. Egyébként úgy gondolom, hogy az az ezervalahányszáz milliárdnyi ellenzéki javaslat a költségvetési vitában túlnyomórészt jó célokat szolgált. A költségvetés egyébként általában arról szól, hogy a rendelke zésre álló erőforrásokat hogyan osszuk szét túlnyomó többségében jó célok között. Kérdés az, hogy ha olyan a helyzet, amilyennek nagyon sok ellenzéki képviselő leírta, akkor vajon az vane napirenden, hogy erre, arra, amarra, egyébként szimpatikus célokra sokkal többet kellene költeni. Mindnyájan úgy gondoljuk, hogy nem ez van napirenden, még akkor sem, ha a helyzet persze messze nem olyan, mint ahogy az itt néhány megjegyzésben elhangzott. Vannak feladataink, többek között az államháztartási hiány mérséklé se. Ilyen minden családban, jó polgári családban is előfordul, hogy tudniillik kicsit kiköltekeznek, és utána vissza kell fogni a kiadásokat, de ez egy feladat, a kormány ezt el fogja végezni. De arra nincs se szükség, se lehetőség, hogy az állam minden te rületen egyre többet és többet költsön, főleg támogatásokat adjon. Meg kell mondanom, itt van egy alapállásbeli különbség is. Valóban, a Medgyessykormánynak nem az a gazdaságfilozófiája, hogy vissza nem térítendő támogatásokat kell osztogatni. Tényleg nem ez. Nem, mert ilyen forrás nyilvánvalóan csak kevés áll rendelkezésre, kevesek kaphatnak belőle, és ezeknek a felhasználási hatékonysága - érdemes megnézni a Széchenyitervvel kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatokat egyszerre - meglehetősen alacson y. Nem elsősorban ezen az úton szeretnénk a vállalkozásokat támogatni, ez igaz. Ott, ahol pedig direkt költségvetési támogatásokat kell adni - ilyen például a szociálpolitika nagyon sok területe , valóban nem a magasabb jövedelműeknek szeretne támogatások at adni a kormány. Ezt nemcsak hogy bevallom, nyíltan vállalom is, és úgy gondolom, e tekintetben megint csak érdemes elgondolkozni azon, milyen tapasztalatai voltak a családi adókedvezménynek, szándéktól függetlenül. Én nem gondolom, hogy valaki tudatosan eltervezte, hogy akkor milyen társadalmi csoportokat fog kiszorítani ebből a támogatásból, az eredmény mégiscsak az lett, hogy családok százezrei, éppen azok, akiknek a legtöbb állami, ha úgy tetszik, társadalmi szolidaritásra lett volna szükségük, nem ju tottak, és sajnos még ma sem jutnak
