Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NYUL ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2600 ezt már itt rögtön az elején szeretném leszögezni - a Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciója támogatja. Támogatja, mert azt gondoljuk, hogy folytatni indokolt azt a folyamatot, ami többek között a Hornkormány időszakában elfogadott azon törvényekhez kapcsolódik, mint a környezet védelméről szóló t örvény, illetőleg a természet védelméről szóló törvény, ami azt bizonyította, hogy a Magyar Köztársaság környezet- és természetvédelmi ügyekben elkötelezett. (11.10) Európai értelemben is, sőt bizonyos szempontból talán világviszonylatban is előremutató tö rvényekről van szó, amit a '9498as ciklusban, a Hornkormány időszakában elfogadott a tisztelt Ház. Fölvetődik a kérdés, hogy akkor mi szükség a módosításra. Természetesen, ahogy az élet és a tudomány is fejlődik, mi pedig közeledünk az Európai Unióhoz v aló csatlakozás végső időpontjához, ezek a törvények folyamatosan felülvizsgálatra szorulnak. Mindez az alapminősítést nem befolyásolja. A feladatunk most az, hogy egy olyan törvénymódosítást támogathatunk csak, amelyik ezt a jó minőségű természet- és körn yezetvédelmi joganyagot ebben a minőségében fenntartja. Engedjenek meg itt néhány észrevételt abban a vonatkozásban, hogy vajon kemény avagy puhae a magyar környezetvédelmi jogalkotás. Azt gondolom, és nemcsak én személyesen, hanem a Magyar Szocialista Pá rt képviselőcsoportja is, hogy ebben a vonatkozásban önmagában egyegy rendelkezésnek a vizsgálata bizonyára tévútra vezet. Én magam egyébként a rendkívül kemény szabályozás híve vagyok, elsősorban is azért - mint ahogy megfogalmazódott számtalan esetben i tt a Házban a környezet- és természetvédelmi ügyekben , mert bizony olyan dolgok sorsáról döntünk, mint környezetünk, természetünk, a bennünket körülvevő élővilág, vizeink, levegőnk, talajunk, amit mi jó esetben csak kölcsönkaptunk unokáinktól, tehát a fe lelősségünk óriási. Ez pedig azt jelenti, hogy nem szabad könnyelműen bánni ezekkel, és amikor az ember nem tudja, nem ismeri a következményeket teljeskörűen, akkor a legjobb eljárás az óvatos eljárás, ez pedig szabályozási szinten természetesen keményebb szabályozást kell hogy jelentsen. Ugyanakkor van egy másik, rendkívül fontos dolog, ami ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban is mint igény és gondolat megfogalmazódik. Ez pedig az, hogy a környezetünkért való felelősség közös, mindannyiunk közös ügye . Nem a hatóság ügye, nem a jogalkotó ügye, nem a gazdálkodó ügye, de nem is a zöld civil szervezetek ügye, hanem mindegyiké különkülön, de leginkább együtt. Azaz együttműködéssel lehet megvalósítani kitűzött céljainkat. Ebben a vonatkozásban azt gondolom , hogy a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos értelemben úttörő. Úttörő abban a vonatkozásban, hogy ezt az igényt nemcsak megfogalmazza, hanem ennek bizonyos hatósági, tervezési, rendeleti összefüggéseit is megjeleníti. Nem lehet diktátum. Miközben egy o ldalról keményen kell szabályozni, más oldalról nem lehet diktátum az, hogy hogyan is kell megvédeni a természetet. Ugyanis az a fajta - ismerjük ezt a kifejezést - sötétzöld megközelítés, amelyik a gazdaság teljes körű kizárásával gondolja megvédeni a ter mészetet, azt gondolom, nem modern, nem a XXI. századhoz és nem Magyarországhoz való. Együtt kell működnünk. Nem lehet igaza egyoldalúan és kizárólag a természet változatlanul tartását hirdető elveknek, ugyanúgy, mint ahogy az már bebizonyosodott, hogy nin cs igaza annak a gazdálkodói szemléletnek sem, hogy mindenféle következmény nélkül az ember a saját képére formálhatja a természetet. Valahol a kettő között kell megtalálnunk nekünk törvényhozási értelemben az arany középutat, a helyes eljárási rendet. S h a így nézzük, akkor nem lehet elég kemény - mármint a tekintetben, hogy minden óvatosságot kell hogy tartalmazzon , és nem lehet elég puha annak érdekében, hogy valamennyi szereplő érdemi közreműködését igényelje. Ezeknek az elveknek szerintünk nem rossz megoldása a beterjesztett törvényjavaslat. Azonban szeretném megjegyezni, hogy miközben a törvényjavaslat a későbbiekben elfogadandó tervekhez, programokhoz környezeti vizsgálatot ír elő, ezenközben örültünk volna - és azt gondolom, ez a dolog még pótolhat ó , ha a beterjesztett törvényjavaslathoz a megfelelő hatásvizsgálatok azért
