Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NYUL ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2601 itt megjelentek volna, és fontosnak tartanánk, hogy legalább a szakbizottsági szinteken megismerhetőkké váljanak még a parlamenti vita lezárása előtt azok a rendelettervezetek, a melyekre helyénvaló módon csak a felhatalmazó szabályt tartalmazza jelen pillanatban a beterjesztett törvényjavaslat. Maga a törvényjavaslat formai értelemben három fejezetre oszlik: az első fejezet a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény módo sítását tartalmazza nyolc paragrafuson keresztül, a második fejezet a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosítását tartalmazza, a 924. §ig, és a záró rendelkezés a 25. §. Elhangzott itt a bizottsági előadók szájából, hogy az első, a kör nyezetvédelmi törvény módosítása alapvetően a “Tervek, programok” irányelvhez kapcsolódik. Egy másik összefüggés, másik téma ebben a nyolc paragrafusban a zajtérkép, illetve a zajos irányelv életbe léptetése. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg nekem megoszt ani egy élményt. Képviselői fogadóórámon fordulnak meg emberek, és a főváros különösen az a hely, ahol egyszerre valamilyen vágányos, sínen járó tömegközlekedési eszköz, mondjuk, HÉV, vagy mondjuk, kamionforgalom is van; ott bizony a jelenlegi zajos szabá lyozással nagyon nem elégedettek az emberek. Nehéz azt elfogadni tényleg - és a zajos irányelv kapcsán erről érdemes szót váltani , hogy úgy, akkor és oly formában kell például a zajt a lakásban mérni, hogy bezárt ajtó mellett, magyarán annak a lakásnak a z élvezhetőségét egyébként korlátos módon. Tehát azt gondolom, hogy a zajos irányelv Magyarországon való életbe léptetése egy dolog, helyénvaló, de ez adjon alkalmat arra, hogy a zaj kezelésével kapcsolatos szabályainkat is az élethez igyekezzünk igazítani . És lássuk be, hogy az ember nemcsak aludni tér haza ma már lakásába, sokkal gazdagabb emberi igények kielégítését szolgálja egy lakás; többek közt, ha erkély van, akkor oda is szeretne kimenni az ember, és nyilván a bezárt lakásban mért zaj mit sem mond arról, hogy mennyire élvezhető az erkélyen való kinn ülés lehetősége, mondjuk, a délutáni órákban. A második fejezet a természet védelméről szóló törvény módosítása. Erényének hozzák föl a beterjesztők és sokan a támogatói is a mostani jogszabálymódosítás nak, hogy a jelenlegi 9 százalékról 20 százalékra fog bővülni a valamilyen módon védettnek tekinthető területek aránya. Szeretnék rávilágítani egy fontos, ezt hitem szerint megelőző gondolkodásmódra. Nevesen: azért van nekünk a környezet védelméről meg a t ermészet védelméről törvényünk, hogy az az ország 100 százalékán érvényesüljön. Az együttműködés is, amire az előbb utaltam, azt az igényt követeli meg, hogy ne csak a rezervátumokban jusson eszünkbe megvédeni a természetet, hanem mindennapi tevékenységünk et kell úgy alakítani, hogy az mindenhol - akár a jogilag védett vagy fokozottan védett területnek minősített területen, akár az ilyen, védettséget nem élvező területeken is - kifejthesse a hatását. Szigetként megvédeni a természetet lehet, csak igazából n em sok értelme van. Ennek megfelelően azt gondoljuk, hogy az ország 100 százalékára érvényes szabályok mellett valóban továbbra is lesznek olyan területek, amelyeken bizonyos megfontolásokból még következetesebb felügyeletre van szükség. (11.20) Ezt a felügyeletet jól fogja szolgálni, ha az immáron lassan tíz éve - nem, kicsit túloztam , több mint fél évtizede meg nem alkotott kártalanítási rendeletek végre megszületnek. Arról van ugyanis szó, hogy lássuk, mennyibe is kerül, mert ez is fontos, lá ssuk, hogy mennyibe is kerül egyik vagy másik terület ilyenolyan védettsége. Mert az sem szentírás, mondják sokan, hogy annak érdekében, hogy egy bizonyos egyedet megvédjünk, nem biztos, hogy a legnagyobb területet kell védettség alá vonni. Lehet, hogy el egendőbb lenne egy kisebb körzet vagy terület, nyilván az adott élőlény, egyed élőhelyigényeihez igazodva, és ehhez aztán illeszkednie, idomulnia kell magának az ingatlannyilvántartásnak is. Azt gondoljuk, rendkívül fontos fejlemény a javaslatban, hogy a kártalanítási szabályok az eddig gyakorlatban végrehajthatatlan tulajdonoshoz kötését oldják a szabályoknak, és a földhasználóra helyezik igazából a hangsúlyt. Ez, ismervén a magyar földhasználati gyakorlatot, jóval életszerűbb.
