Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2594 A módosít ás azért is szükséges, mivel a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a Natura 2000 területek és az érzékeny természeti területek ökológiai, úgynevezett zöld folyosókkal történő összekapcsolódása megtörténhessen. Így az ökológiai hálózatba kerülés sem, pedig ezen az új, a természetvédelmi törvény hatálybalépését követően megjelenő, területi kategóriákba tartozó egyes területek tekintetében az ökológiai hálózatba kapcsolás lehetőségének biztosítása természetvédelmi szempontból is elengedhetetlenül fo ntos. A felhatalmazó rendelkezés módosítása lehetővé teszi a mezőgazdasági, gazdasági és infrastruktúrafejlesztési szempontok hatékonyabb figyelembevételét azáltal, hogy a kijelölésre együttes rendelet formájában kerül sor. Vannak kételyek, amelyek azt mo ndják, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak a hatásköre mennyiben csorbul, ha bizonyos rendelkezéseket, bizonyos végrehajtási rendeleteket, amelyek e törvényből, illetve kormányzati felhatalmazás alapján kormányrendeletből adódnak, társminisz tériumokkal együtt kell megcsinálnia. Én azt vallom, hogy ez nem csorbul, hanem éppen erősíti azt a célt, amelyet a törvény rendelkezései megvalósításra kívánatosnak tartanak. Ugyanis, ha a társminisztériumok különböző feladatai, különböző hatáskörei, amel yek ebben a törvényben megjelennek a Gazdasági Minisztérium, a Földművelésügyi Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kapcsán történő közös rendeletalkotási előírásokkal, azt jelenti, hogy ezek a feladatkörök és az ezekhez rendelt gazdasá gi, költségvetési háttér koncentrálódik, mert hiszen a Natura 2000 kijelölt területeken egy eltérő gazdálkodási forma támogatása úgy, hogy az tényleg ösztönző legyen, a Földművelésügyi Minisztérium erre rendelt pénzügyi alapjai nélkül nem létezik. A Gazdas ági Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium számtalan olyan környezetvédelmi fejlesztésiberuházási rendszert működtet, amelyek sajnálatos módon jelenleg, éppen amiatt, hogy a közös rendeletalkotás nem kötelező, párhuzamosan mozognak, és ezért nem kellően hatékonyak. Mi úgy gondoljuk, hogy a hatáskörök, az ehhez rendelt feladatok és a pénzügyi források kényszerkoncentrálása jogalkotói területen jelen pillanatban kívánatos és jó, és semmiben nem csorbítja a jelenlegi minisztériumi hatásköröket. A fen tieken túlmenően a természetvédelmi törvény egyéb rendelkezéseinek módosítása is szükségessé vált az alábbi indokok alapján. Az úgynevezett “egyed” definíciója hiányzik a természetvédelmi törvényből, amely a jogalkalmazásban eltérő értelmezésekre adott leh etőséget. Tekintettel arra, hogy mind a törvény, mind a végrehajtására kiadott jogszabályok rendelkezései az egyedre vonatkoznak, illetve a büntető törvénykönyv a természetkárosítás elkövetési tárgyaként az egyedet határozza meg, ennek a közösségi jogkövet elménynek megfelelő meghatározására feltétlenül szükség volt. Az európai közösségi jog a fenntartható használat elve értelmében a túlhasznosítás megelőzésére egyes vadászható fajok példányaival való kereskedés korlátozását írja elő a tagállamok számára. A vadászható fajok kereskedelmének korlátozására a felhatalmazást törvényi szintű jogszabály adhatja meg. A természetvédelmi törvény módosítással érintett rendelkezéseiben foglalt ökológiai vízkészlet nem értelmezhető fogalom, érdemben csak ökológiai vízmenn yiségről beszélhetünk. A közösségi jog által előírt követelmények teljesítése nem valósulhat meg az életközösségek ökológiai vízmennyiségének meghatározása nélkül. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 15. §a a régészeti lelőhelyek védetté nyilvánítását védett természeti értékek esetében a környezetvédelmi és vízügyi miniszter egyetértéséhez köti. A módosítás természetvédelmi szempontból történő védetté nyilvánítás esetében biztosítja a kulturális örökség védelméhez, a régészeti fel táráshoz fűződő érdekek hatékonyabb figyelembevételét. Itt ismételten lehetne egy jogfilozófiai vitát nyitni, hogy mely alapvető alkotmányos jogok azok, amelyek egymással versengenek, és azt hiszem, ez nem szerencsés. Valamennyi alkotmányos jognak egyaránt és egyformán kell érvényesülnie. Ebben az esetben is mind a kulturális örökség, mind a természet, az adott élő természet védelme egyformán fontos. Ennek tehát az összehangolt működtetése és szabályozása elkerülhetetlen.
