Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 20 (143. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
2574 Azt gondolom, hogy május 1je után ismét le kell ülni az érintett országoknak, és ezt a kérdést immáron az Európai Unión belül megnyugtató módon kell rendezni, és én egyetértek az zal, hogy ennek a megnyugtató módja az lenne, hogyha a beneši dekrétumokat hatálytalanítaná a két ország törvényhozása. Mármost, ami a kárpótlást vagy a kárrendezést illeti, itt is két különböző kérdésről van szó. Egyrészt az adott országok állampolgáraiké nt ma még ott élő magyarokról tett ön is említést; azt kell mondanom, hogy itt a szolidaritás érzésén túl azért az adott országokon belüli kárrendezésről van elsősorban szó. Azt gondolom, hogy mindenekelőtt Szlovákiában, ahol ez a legnagyobb problémát jele nti az ott élő magyarok számára, ott azért elsősorban a Magyar Koalíció tehet meg mindent annak érdekében, mint az ottani kormány egyik pártja, hogy ezek a kérdések megnyugtató módon rendeződjenek. Mármost, ami azokat a honfitársainkat illeti, akik akkor k árvallottjai voltak a rendezésnek, ma azonban Magyarország polgárai vagy leszármazottaik magyar állampolgárok és itthon élnek, itt sajnos a helyzet azért bonyolult, mert egyrészt a párizsi békeszerződés következtében előállt egy olyan helyzet - majd a lako sságcserével kapcsolatos egyezmények, majd az úgynevezett Csorbatói jegyzőkönyv következtében , hogy az akkori jogrendnek megfelelően, a nemzetközi jogra való hivatkozással a két ország kötött egy megállapodást, név szerint Csehszlovákia és Magyarország, hogy cserébe azért, hogy a Magyarország számára kirótt jóvátételi kötelezettséget Csehszlovákia elengedi, cserébe Magyarország gondoskodik arról, hogy a beneši dekrétumok következtében kártalanításra szoruló, akkor már magyar állampolgárokat a saját hatás körben kártalanítja. Majd a kiegyensúlyozatlanság oda vezetett, már az anyagi értelemben vett kiegyensúlyozatlanság, hogy Csehszlovákia egy további egyezmény mentén további 20 millió koronát - akkori 20 millió koronát - fizetett a magyar államnak, és ezzel tekintette a két állam anyagilag lezártnak a kárpótlandók ügyében, illetőleg a jóvátétel ügyében a függő kérdéseket. Az Alkotmánybíróság nemegyszer foglalkozott ezzel a kérdéssel, nemcsak a legújabb határozata, hanem az 1996os határozata is már kimondta, hogy ezt a kérdést rendezni kell. (9.10) Meg kell hogy jegyezzem, hogy egy több kormányzati cikluson átívelő problémáról van szó, mert már az eredeti kárpótlási törvények sem rendelkeztek erről. '97 után sem történt ebben a kérdésben intézkedés. Ön pedig azt kérdezi, hol tartunk most az új határozat után. A közigazgatási egyeztetésen túl van a törvényjavaslat. Mi bízunk abban, hogy a függőben lévő anyagi kérdésekben történő megállapodás után tudjuk teljesíteni azt az alkotmánybírósági határozatot, mely sze rint benyújtjuk a parlamentnek, és a parlament állást foglalhat. Egy dolgot szeretnék jelezni: az az ellentmondás benne van a problémában, hogy az így kárpótoltak kárpótlása nem haladhatja meg azt a mértéket, amit a magyar szokásos kárpótlási törvények elő írnak. Márpedig itt az a probléma fennáll, hogy a nemzetközi szerződés ehhez képest más eljárást ír. Kérem, kísérje figyelemmel a továbbiakat. A kormány mindent megtesz, hogy a kérdést rendezze. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Bőhm András frakcióvezetőhelyettes úr, SZDSZ, “Városi fények” címmel. Öné a szó. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! A cé legyenesbe fordultunk: 14 év telt el a rendszerváltás óta, és hamarosan megérkezünk az Európai Unióba. 2004 májusától új verseny kezdődik, amelyben már nem 10, hanem 25 ország indulói állnak rajthoz. A tét az, hogy minden tekintetben csatlakozzunk az élbol yhoz.
