Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2447 Köszönö m szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. HERÉNYI KÁROLY (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rendkívül kevés időnk ma radt, de azért néhány gondolatra talán futja. (Dr. Katona Béla: Van még egy perced.) Köszönöm szépen. Vitanapot tartottunk ma, mégpedig olyan kérdésben, amiben a parlamentnek komoly döntési joga van, de az is igaz, hogy nem most. A parlament dönthet abban, milyen forrásokat tud rendelni ahhoz, hogy a gazdaság teljesítőképessége nőjön, milyen adóbevételekre képes a képzett jövedelmekből szert tenni, és ezt utána hogy osztja el. Ma tulajdonképpen arról vitatkoztunk, a mai vitanap arról szólt, hogy az elosztás módja helyes vagy nem helyes. Így a vitanap vége felé elmondhatom, ha én nyugdíjas lennék, akkor nem lennék elégedett a mai nappal. (13.10) Nem lennék elégedett, mert egyfelől teljesen jogos ellenzéki vélekedések és vélemények megerősí tik a nyugdíjas tagban, hogy rendkívül nehéz és rendkívül rossz a helyzete, rendkívül rossz a sorsa. Az európai uniós csatlakozás előtt vagyunk huszonegynéhány nappal, és - csak egy példát engedjenek meg - 23 ezer forint körül van ma a minimálnyugdíj Magy arországon, a szomszédos Ausztriában ennek közel tízszerese, 230 ezer forint körüli a minimálnyugdíj, az árak pedig lassan Ausztriában egy kicsit alacsonyabbak, mint nálunk, tehát nagyon nehéz a helyzet. Kormányoldalról, ha én nyugdíjas lennék, miután ők v annak döntési helyzetben, azt vártam volna, hogy olyan javaslatokat, olyan ígéreteket halljak, amelyek nem a nehéz helyzetre való tekintettel próbálják a rendkívül fontos döntéseket elodázni, hanem valami ígéretet nyújtanak, hogy a helyzetük javulhat. A Ma gyar Demokrata Fórum - nem most, nem a kampány idején - ezért tartotta fontosnak, hogy az előző esztendő májusában, egy évvel a csatlakozás előtt kérje az Országgyűlést, hogy készítse elő őszre, a költségvetés vitájára azt a módosító javaslatot, teremtse m eg annak a feltételeit, hogy minden magyar nyugdíjas nyugdíját tízezer forinttal a belépés pillanatában emeljük. Volt még egy javaslatunk, és nem a kampányban, hogy a mindenkori minimálnyugdíjat kössük a minimálbérhez, meghatározott százalékában a minimálb érnek, és ne szolgáltassuk ki az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévő nyugdíjasokat. Mert minden társadalmi csoporttal szemben az ő idejük fogy - a miénk is, de az övék sokkal gyorsabban , és elvárható a parlamenttől, különösen a kormányoldaltól, hogy ezt tekintetbe vegye, és valami reményt, biztatást nyújtson számukra. A mai vitanap ennek a feltételeit sajnos nem teremtette meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces időkeretben szót ké rt Szabó Zoltán képviselő úr, MSZP. Megadom a szót. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Herényi képviselő úr ígéretet, reményt, bátorítást kért számon. Hát akkor próbálkozzunk meg vele két percben! Esett ma már itt szó a nyugdíjak fölzárkóztatásáról; a Fideszkormány saját magát fényezvén azt állította, hogy igen sokat tett a nyugdíjak felzárkóztatásáért, említette a törvény feletti 3 százalékos plusz nyugdíjemelést évről évre. Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem volt i lyen évről évre, csak 2001ben és 2002ben volt. 1999ben az egyéni nyugdíjak reálértéke 3,8 százalékkal emelkedett, ami igen szép, ha nem vesszük tekintetbe azt, hogy ha nem módosítják a nyugdíjakról szóló törvényt, akkor 7,8 százalékkal emelkedett volna. 2000ben pedig, amikor a magyar gazdaság a rendszerváltás után a legjobban teljesített, 0,9 százalékot sikerült elérniük a nyugdíjak reálértéknövekedésének. A Fideszkormány
