Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
2448 idején évről évre, mind a négy évben nőtt az olló az átlagkeresetek és az átlagn yugdíjak reálértéke között. (Sisák Imre János: Svájci indexálás!) Nem, tisztelt képviselőtársam. A 13. havi nyugdíj bevezetésének következtében, noha a svájci indexálás továbbra is érvényben marad - és itt következik a bátorítás és a remény a nyugdíjasokna k , a szociáldemokrataszabad demokrata koalíciós kormány négy éve alatt minden évben csökkenni fog ez az olló, tisztelt képviselőtársaim; a négy év egészében összességében csaknem 3 százalékkal - legalábbis a tervezhető gazdasági folyamatoknak megfelelőe n - fog csökkenni az olló az átlagkeresetek és az átlagnyugdíjak között. Tisztelt Képviselőtársaim! Erről is szól ez a mai nap. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Török Zso lt képviselő úrnak, MSZP. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Mi, fiatalok tiszteljük, megbecsüljük szüleink, nagyszüleink kortársait, a nyugdíjasokat. De nemcsak szavakban, hanem tettekben is az időskorúak megbecsülésére ke ll törekedni. Nemcsak beszélni kell arról, hogy mit kellene tenni, hanem tenni is kell azért. Tenni, amikor lehetőség van rá, amikor például kormányon van az ember. Mert lehet arról beszélni, hogy kampányfogás volte a 19 ezer forint, vagy sem, én azt gond olom, hogy minden nyugdíjas örült annak a 19 ezer forintnak. Nem hiszem, hogy állandóan kampányfogásként kell értékelni az 53. heti nyugdíjat 2003ban, vagy 2004ben az 53. és 54. heti nyugdíjat, hanem folyamatosan kell gondoskodni azokról a honfitársainkr ól, akik a nyugdíjból élnek, kénytelenek megélni. Nem egy alkalommal tehát, hanem most már évek óta mi nemcsak beszélünk az időskorúak megbecsüléséről, hanem erkölcsi és anyagi elismerésük érdekében teszünk is. Mi, szocialisták, és azt gondolom, a kormányk oalíció, de valamennyien nemcsak mint politikusok, hanem mint magánemberek, mint családban élők is így kell, hogy viselkedjünk, mint egyegy civil szervezethez ellátogató közéleti szereplő, ahol az időskorúakkal aktív, folyamatos párbeszédet folytatunk, va gy mint a családban élő polgár, állampolgár, aki annak örül, ha az egész családnak jobb. Mert nemcsak egy Magyarországot képzelünk, amely mindannyiunké, hanem egy társadalomban, egy családban gondolkodunk. Nem megosztani kell magyart és magyart megbélyegzé ssel, kirekesztéssel, hanem összefogni; nem ellentéteket szítani generációk között, hanem az összetartozást, az egymásra utaltságot erősíteni, hangsúlyozni. Mi tehát családban gondolkodunk, egy egységes egészben, ahol ha a nyugdíjasnak jobb, mert reálérték ben is emelkednek a nyugdíjak, akkor a gyermekeknek, unokáknak is nyugodtabb az életük; nyugodtabb, mert biztonságban tudhatjuk idősebb családtagjainkat, nyugdíjasainkat. És viszont: ha a nyugdíjas szülők, nagyszülők saját életük jobbra fordulását látják, akkor hiszik, tudják, amikor a gyermekek utáni ellátások négy év után végre jelentős mértékben emelkednek, mindannyiunk élete jobbá válik. Amikor a családi pótlék, az anyasági támogatás vagy az ingyenes étkezés és ingyenes tankönyv a rászoruló többgyermeke s családoknak végre jár, akkor úgy gondolják, hogy valamennyiünknek jobb. Mert a nyugdíjasok sokkal felelősségteljesebben gondolkodnak. Tudjuk jól: ők azok, akik először befizetnek minden számlát, ők azok, akik először minden kötelezettségüknek eleget tesz nek, sőt a családról gondoskodnak, és aztán, ha jut, ha marad, akkor magukról. Mert egy családban kell hogy gondolkozzunk, egy társadalomban, egy országban; mert ha a család valamely tagjának jobb, akkor jobb a nagyszülőknek, a szülőknek, a gyermekeknek, a z unokáknak. Ha a gyermekes családok otthonteremtésekor a szocpol négy év után végre emelkedik, sőt másfél év alatt már háromszor emelkedik, akkor a szülők, nagyszülők azt látják: végre van esélye gyermekeimnek, unokáimnak - persze az én jelentős segítsége mmel is , hogy önálló otthonhoz jussanak. Most persze nem az ingatlanspekulációra kiválóan alkalmas nyolctíz lakás felvásárlását
