Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2418 ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Csáky Andrásnak, az MDFképviselőcsoport nevében felszólalni szándékozó képviselőnek. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Államtitkár úr! Tisztelt Országgyűlés! Negyediknek hozzászólni nagyon nehéz, mert nagyon sok minden, lényeges dolog elhangzott már a vitában eddig, habár ez egyben lehetőséget is biztosít arra, hogy majd mondandóm végén néhány korábban elhangzott kijelentésre, vélekedésre reagálja k. Tisztelt Ház! 1999 volt az idősek nemzetközi éve, és ekkor a WHO főigazgatója egy kiadvány előszavában azt írta, hogy a világ népességének elöregedése az egyik legnagyobb olyan kihívás, amely a világunk előtt áll a következő évszázadban, ugyanakkor óriá si lehetőség is rejlik benne, hiszen az időskorúak nagyon sok mindenben lehetnek szolgálatainkra. Ezek megszívlelendő szavak, ez ránk is ugyanúgy érvényes, hiszen szüleink, nagyszüleink nagyon komoly értéket jelentenek családjaink, közösségünk és a nemzet számára. Az életkor növelése mindenkor társadalompolitikai célként fogalmazódik meg, azonban ezzel párhuzamosan nem mindenkor tudatosodnak az idősödés problémái, nehézségei, sem pedig annak előnyei, pozitív vonásai. Az új generációk szocializációjába szerv esen beépülnek az elődöktől szerzett, átvett minták, értékek, tapasztalatok. A nemzet szellemi megmaradásának egyik fontos eleme az idősebb korosztály által létrehozott alkotás. Talán nem véletlen, hogy államalapító Szent István királyunk fiához, Szent Imr e herceghez írt intelmeiben így fogalmaz. “Az ősök követése a királyi méltóság nyolcadik lépcsője, mivel - máshol ezt írja - azért atyák az atyák, hogy táplálják az ő fiaikat, és azért vannak a fiak, hogy megfogadják az ő atyjok szavát.” Ez volt és a jövőb en is csak ez lehet a nemzet megmaradásának záloga. Tehát hibás az a nézet, amely nem veszi figyelembe azt a jelentős gazdasági teljesítményt, melyet az időskorúak nyújtanak a társadalomnak, és nem elhanyagolható az idős honfitársaink által nem hivatalosan , hanem a családon belül, kisebbnagyobb közösségekben, munkavállalás keretében nyújtott teljesítmény hasznossága sem. Ebből következik, hogy az idősek és a társadalom érdekeit egyaránt az egyén állapotát, adottságait, szándékát, döntését figyelembe vevő, rugalmas nyugdíjkorhatár lenne képes szolgálni. Az időskori ellátórendszerek a jövő elvárásainak jelen formájukban, de már a jelen kihívásainak sem tudnak mindenben megfelelni. Ez a mai idős generációt rendkívüli mértékben kiszolgáltatottá teszi. Nem egyik pillanatról a másikra kialakult helyzetről van szó, tehát nem árt egy pillanatra visszatekinteni az előzményekre. A második világháború idejére sokszínű, ám egységes bismarcki elven működő önkormányzati igazgatású, de ezzel együtt állami jótállással bíró, jól működő nyugdíjbiztosítási rendszere volt Magyarországnak. Működőképességét az évtizedek alatt felhalmozott saját vagyon hozama is segítette, vagyis várományfedezeti rendszert valósított meg, ahol az aktív életévek alatti befizetéseket, járulékokat úg y állapították meg, hogy a majdani nyugdíjak az idős, inaktív korra megfelelő színvonalú életet biztosítsanak. A háborús vereség azonban az országgal együtt a társadalombiztosítást is tönkretette. Az ingatlanvagyon jó része elpusztult, a készpénzt és a biz tosnak látszó kötvényekben fekvő tőkét elvitte az infláció. Annak idején az ideiglenes kormány az anyagi csődöt látványos politikai gesztusokkal próbálta orvosolni. '45ben kimondta a társadalombiztosítási rendszer teljes önkormányzatiságát. Az önkormányza tokban a munkavállalói oldal részvétele az eddigi 50 százalékról kétharmadosra nőtt, miközben a munkavállalóknak egyáltalán nem kellett járulékot fizetniük. Ezekkel a döntésekkel elindult az a napjainkig tartó folyamat a társadalombiztosításban is, amely e gyrészt az önkormányzati vagy állami irányítás, decentralizáció, centralizáció, másrészt a
