Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2419 munkaadói, munkavállalói, illetve a magasabb jövedelmű, alacsonyabb jövedelmű rétegek érdekei közötti folyamatos küzdelemként jelenik meg. A két folyamat hol egymás mellett, hol egymás ellen érvényesül, az önkormányzatiság kiterjesztésével egyidejűleg ugyanis jelentős központosítás zajlott. (11.00) Az Országos Társadalombiztosítási Intézet keretében egyesítették az addig különálló munkás- és magánalkalmazotti biztosít ókat, illetve a központi nyugdíjpénztárba vonták össze a vállalati nyugdíjintézményeket és a bányapénztárakat. 1948tól már a munkavállalóktól is járulékot vontak, de fenntartották a háború alatt bevezetett nyugdíjkorhatárcsökkentést, vagyis a hatvanéves korhatárt. Az állami irányítás egyre diktatórikusabb jellege a fordulat éve után nehezen tűrhette el az elvileg független önkormányzati irányítású társadalombiztosítás létét. A közvetlen államosítás helyett azonban egy látszólag demokratikusabb megoldást v álasztottak: a társadalombiztosítás irányítása az 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelettel a szakszervezetekhez került, létrehozva a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központot. Az állami irányítású szakszervezetek ettől kezdve a biztosítottak közve tlenül választott képviselete helyett önmaguk dönthettek a társadalombiztosítás kérdéseiben, gyakorlatilag tehát államosították a társadalombiztosítást. A közvetett állami irányítás azonban ettől kezdve azt a kötelezettséget is jelentette volna, hogy a tar talékalapok feltöltésére a tervgazdálkodás népgazdasági szinten hozza létre a tőkegyűjtést. Ám erre a későbbiek során egyáltalán nem került sor, a járulékfizetők forintjai eltűntek a pártállam feneketlen zsákjában, mint ahogy eltűnt az államosítással megsz erzett nemzeti vagyon is, maradt viszont az államadósság, amelyet értéktartó nyugdíjak helyett azóta is fizethetünk. A társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát, a bevételek és kiadások egyenlegét az 1950 utáni évektől lehetetlen nyomon követni, az államhá ztartással való szinte teljes összefonódás miatt. Az viszont biztosan megállapítható, hogy a személyi jövedelemadórendszerre való áttérést követően, 1989től a bérbruttósítás hatására jelentősen megnőttek a bevételek. A társadalombiztosítás bevételei ekko r meghaladták a kiadásait, és lehetőség nyílt volna a tartalékalapok újbóli feltöltésének megkezdésére, amit még 1947ben elhatároztak. Az utolsó pártállami kormányok - mily azonosságok! - azonban a többletbevételeket állami kötvényekbe fektetve a költségv etési egyensúly oltárán feláldozták. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A rendszerváltoztatást követően, 1991ben az Országgyűlés elfogadta a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényt. A gazdasági szerkezetváltás közben jelentősen megnőtt az idő előtt nyugdíjba vonulók, valamint a rokkantnyugdíjasok száma. Az Antallkormány idején törvényben rögzítették, hogy a nyugdíjak minden évben ugyanolyan mértékben emelkedjenek, mint a nettó átlagkeresetek. A jövő nyugdíjasainak érdekét szolgálta a személyre szóló járuléknyilvántartás bevezetése. A Hornkormány idején, a Bokroscsomag bevezetése után, '9596ban a nyugdíjak értéke csaknem 1213 százalékkal csökkent. '97 júliusában az akkori ellenzék tiltakozás a ellenére a szocialista többségű parlament új törvényeket fogadott el, amelynek következtében vegyes nyugdíjrendszer jött létre, két kötelező pillérrel: az új szisztémában az állami felosztókirovó rendszer kétharmad, a tőkésített magánnyugdíjrendszer egy harmad részben osztozik. A döntéssel a szocialista hatalom az egyéni felelősségvállalást a kollektív felelősség elé helyezte, és ezzel leértékelte a társadalmi szolidaritást. A magánnyugdíjpénztári befizetések jelenleg évi több mint 120 milliárd forint já rulékbevételtől fosztják meg a társadalombiztosítást. Mindezt hiányként kell értékelni akkor is, ha a költségvetésből pótolják ezt az összeget, hisz ennyivel csökken a mozgástér, a magánnyugdíjpénztárba befizetett összegek viszont külföldi tulajdonú pénzin tézetek hasznát gyarapítják.
