Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 7 (141. szám) - “Értékteremtő nyugdíjasok – Értékvesztő kormányzat” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2417 alacsony volt a jövedelem az életen keresztül, viszonylag kis össze gű nyugdíjat lehet kiszámolni. Azt gondolom, ez a csoport az, amelyik viszonylag nagy létszámú, sajátos magyar körülmények okán, és ez az a probléma, amivel a kormánynak kellő tisztelettel foglalkoznia kell. A magyar gyakorlatban létezik a méltányossági ny ugdíj lehetősége; ezt előttem már többen idézték. Ez némi szubjektivizmust visz a nyugdíjak emelésébe, aktuális megállapításába. Én általában jobban szeretem a törvényi szabályozást, de ilyen körülmények között indokoltnak érzem, hogy legyen méltányossági korrekciós lehetőség, hogy minél többen éljenek ezzel a lehetőséggel, mert jelenleg ez a rendelkezésre álló technika, az ilyen aránytalanságok némiképpen való csökkentésére ez az egyetlen lehetőség. Amikor '97ben megcsináltuk az új nyugdíjreformot, azt az zal az elvárással készítettük, hogy ennek a rendszernek a biztosítási logikáját erősítsük. Merthogy ezek a forintok nem olyan jótékony célú adományok az állam részéről, amit különböző megfontolásokból az állam osztogat, hanem biztosítási viszonyból követke ző ellátások, hogy valóban a szolgálati idő és a jövedelem együttes hatásából megélhetést biztosító nyugdíjak keletkezzenek. (10.50) Éppen elég nagy baj, hogy a magánnyugdíjpénztárra való átállá s, az ezzel kapcsolatos bizalom az előző kormány intézkedései miatt megingott, megrendült, megbicsaklott. Itt volt egy kis átmeneti időszak, amit nehéz korrigálni, és újra felébreszteni a bizalmat az emberekben a magánnyugdíjpénztárak, illetve az előre val ó öngondoskodás logikája irányába. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöregedő társadalomban élünk, ez egyszerűen ténykörülmény, amivel számolnunk kell, éppúgy, mint a fejlett nyugateurópai országokban. Nemrégiben Brüsszelben vettem részt foglalkoztatási konfere ncián, szemináriumon, és érzékeltem, hogy az Unió már tagországai, az öreg tagállamok soraiban is milyen élénk, aktív, aktuális problémaként jelentkezik a nyugdíjrendszer reformjának szükségessége. Hosszú vitákat folytattunk ebben a Házban a nyugdíjkorhatá r megemelésének szükségességéről annak idején, nagyon nehéz volt elfogadtatni a társadalommal, hogy erre szükség van. Mi a 62 évet tűztük ki célul. Az elmondott adatokból látszik, hogy a nyugdíjastársadalom jelentős része ma is jóval korábban megy nyugdíj ba, mint a kitűzött korhatár; megjegyzem, hogy még az átmenet éveiben tartunk, ami a nőket illeti. De a nálunk jóval gazdagabb, fejlettebb nyugateurópai társadalmak mindegyikében magasabb a korhatár, általában 65 év, többnyire egységes a férfiak és a nők számára. Ilyenkor szoktuk elmondani, hogy de hiszen a magyar egészségi állapot, várható átlagos élettartam is alacsonyabb, tehát nem lehet olyan elvárásokkal közelíteni a magyar társadalom felé, mint egy nálunk jobb helyzetben lévő társadalomban. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az öregedés problémája olyan univerzális probléma, amivel mindannyiunknak szembe kell nézni. Végig kell gondolni, hogy lelkileg milyen nehéz ez a folyamat, lelkileg milyen nehéz megélni az embereknek, hogy fogy az erejü k, hogy amire tegnap még képesek voltak, az ma már problémát okoz, hogy tegnap még könnyű volt hazacipelni a piacról, amit vásároltak, ma már nehézséget okoz, tegnap még könnyű volt felmenni a lépcsőn, ma már meg kell állni közbenközben. Ez lelkileg egy n agyon nehéz folyamat, és különösen nehéz, hogy ha ez az egész meg van terhelve anyagi bizonytalansággal; azzal az anyagi bizonytalansággal, hogy ha fogy az erő és jön a betegség, akkor valóban a megbízható gondoskodást megkapja az ember. Következésképpen ú gy gondolom, hogy rendkívül etikátlan az időskorú nyugdíjastársadalmat azzal ijesztgetni, hogy a kormány rosszindulatú, rosszakaratú velük kapcsolatban. Nem az, és ennek látható, tapintható nyomai vannak, éppen ezért még egyszer: örülve ennek a lehetőségn ek, hogy vitanapon ezekről a fontos kérdésekről beszélhetünk, tisztelettel kérem az utánam szólókat, hogy valóban az érdemi problémákról beszéljenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
