Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. április 6 (140. szám) - Bejelentés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat határozathozatala során megismételt felesleges... - Az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2270 Ez a törvényjavaslat úgy indult annak idején, hogy tulajdonképpen megoldhatjuk ezt a kérdést az alkotmány módosítása során, és néhány, kissé bővebb szakasszal bele tudjuk foglalni magába az alkotmányba, nem kell külön végrehajtási törvényt megalkotni a kapcsolat rendezése érdekében. Utólag most már jobban örülök annak, hogy nem illesztettük bele az alkotmányba azt a néhány szakaszt, hiszen így sokkal részletesebb, teljesebb igényű szabályozás alakítható ki, jobban adódott idő mindkét oldal számára, a kormány és a parlament számára is, hogy megfontolja, meggondolja, milyen rendszerhez adja majd a beleegyezését. A szabályozás magas szintű, hiszen kétharm ados törvényben kell döntenünk. Ez a magas szint indokolt alkotmányjogi értelemben is, és politikai értelemben is indokolt. Alkotmányjogi értelemben azért tartom megfelelő formának azt, hogy kétharmados törvényben szabályozzunk, mert az Országgyűlés jogalk otó hatáskörének egy jelentős részét érinti. A miniszter úr utalt arra, nehéz megbecsülni, hogy ez 50 vagy 20 százalék. Akármennyi, az Országgyűlés jogalkotó hatáskörének jelentős része gyakorlatilag a csatlakozásunkat követően formálisan kikerül az Ország gyűlés kompetenciájából. Ahhoz, hogy ezen a téren hogyan és miképpen alakul a jogalkotás, vane a közösségi jogról, a közösségi jogalkotásról az Országgyűlésnek megfelelő tájékozottsága, mennyiben képes a kormány képviselőinek az álláspontját követni az Or szággyűlés az illetékes tanácsok ülésein, vagy mennyiben képes befolyásolni a kormány pozícióját, egy alkotmányos kétharmados törvényre van szükség. Azt hiszem, teljesen egyértelmű, politikailag is indokolt ez a magas szint, hiszen az Országgyűlés ellenőrz ő szerepéről van szó, az Európai Unió kapcsán kialakult demokratikus deficit egyik lehetséges feloldási formájáról van szó, az egész uniós intézményrendszer közelebb hozatalának a lehetőségéről van szó a magyar politika, a magyar közélet és ezen keresztül a magyar társadalom számára. A nemzeti parlamentek szerepének erősödése egybeesik az elmúlt tíztizenöt esztendő unióbeli történéseivel is. Nagyon egyértelműen látjuk a sorozatot, hogy hogyan erősödött a nemzeti parlamentek szerepe az európai uniós szerződ és kapcsán, a maastrichti szerződés kapcsán, majd ezt követően az amszterdami szerződés kapcsán, ahol külön jegyzőkönyvben rögzítették a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartás feladatait. A jövő sem tér el ettől a tendenciától, hiszen az alkotmányos s zerződés tervezete, az alkotmányozási folyamat második szakasza reményeink szerint talán még ebben a fél évben a kormányközi konferencián sikerrel befejeződhet. Hasonlóképpen a jövőre vonatkozóan nagyon komoly feladatként jelöli meg a nemzeti parlamentek s zerepének erősítését, és amire szintén utalt a miniszter úr, a szubszidiaritás érvényesülésének vizsgálatában pedig a nemzeti parlamentek konkrét jogosítványokat kaphatnak, kapnak az új alkotmányos szerződésben, sőt e tekintetben az Európai Közösségek Bíró ságának jogorvoslatával is élhetnek megfelelő számban és megfelelő eljárási feltételek mellett. (10.10) A politikai értékeléshez szeretném hozzátenni, tisztelt képviselőtársaim, azt az összefüggést, hogy ez a törvényjavaslat hosszú távra szól. Éppen ezért nem lehet a pillanatnyi politikai pozíciók alapján megítélni, nem lehet csak kormánypárti, csak ellenzéki pozícióból szemlélni a törvényjavaslat tartalmát, mert meggyőződésem - és ez nem valami nagy igazság , meg fogják tapasztalni a Ház mindkét oldalán a politikai, a parlamenti élet szereplői ebben a pozícióban is és egy másik pozícióban is, hogy ez a törvény és a törvény által kialakított rendszer vajon használhatóe, megfelele a céljainak. Tehát e tekintetben nyilvánvalóan a túlzó megközelítéseket érde mes reálisabb megközelítéssé formálni, és egy olyan tartalmat kialakítani, amely kölcsönösen, minden oldal számára biztosítja a hosszú távú, értelmes és eredményes együttműködés lehetőségét. És hogy milyen legyen ennek a törvénynek a tartalma, azt elsősorb an két tényezőből, két összefüggésből tudom levezetni. Az egyik: a nemzeti alkotmányos feltételrendszer illeszkedjen ahhoz az alkotmányos feltételrendszerhez, amely ma Magyarországon a kormány és a parlament viszonyát meghatározza.
