Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 30 (137. szám) - A foglalkoztatással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1992 Összességében tehát elmondható, hogy a javaslat célja, egy atipikus munkavégzési forma szabályozása mindenképp pozitív, előremutató és támogatandó. Sajnos azonban a tervezet jelen formájában számos olyan hibával terhes, amelyek a gyakorlatban inkább gond okat, mint könnyebbséget okoznak. A jogi szabályozás hiánya keltette jelenlegi bizonytalanságot ugyanis a felek ma részletes megállapodásokkal, szabályozásokkal tudják kezelni. Egy rossz jogszabály a korlátozásaival ezen a helyzeten azonban csak rontani tu d; ahelyett, hogy bizonyosságot adna, további kérdéseket gerjeszt. Mindent összevetve tehát: a Magyar Demokrata Fórum a törvénytervezetet így, ebben a formájában nem tudja támogatni. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Csizmár államtitkár urat, kíváne válaszolni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Megadom a szót. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Elnök ú r, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy dologra szeretnék reagálni, ami itt a vitában elhangzott. Mielőtt azonban erre rátérnék, néhány szóval arról, hogy miért salátatörvény a salátatörvény. Ha egyszer a távmunkát szeret nénk szabályozni, akkor azt nem lehet egy törvényben elintézni - hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak , hiszen érinti a munka törvénykönyve hatálya alá tartozókat, a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozókat, érinti a munkavédelmi előírásokat, érinti a munkaügyi ellenőrzést. Ebből adódóan csak olyan törvény terjeszthető elő korrekt módon a távmunkával kapcsolatosan, ami számos törvénybe belenyúl a távmunkával összefüggő szabályok érdekében. Ezért nehezen tudom értelmezni azon kritikákat, amelyek azt mond ják, hogy ez egy salátatörvény. Annyiban saláta, amennyiben a funkciójának megfelel, semmiképpen sem terjed ki egészen más tárgykörök szabályozására. Ami az elhangzott észrevételeket, kritikákat illeti: az első, amit szeretnék figyelmükbe ajánlani, hogy ne mcsak egyfajta távmunka van. Általában a közgondolkodásban úgy fogalmazódik meg, hogy az a távmunka, hogy valaki otthon végzi a tevékenységét, és nem a munkahelyén. Ez a legkevésbé jellemző távmunkafajta. Ha valaki megnézi az európai uniós, körülbelül tízm illió távmunkást - ahogy Bernáth Ildikó is említette , hogy milyen módon foglalkoztatottak, akkor azt fogja látni, hogy hihetetlen sokféle változata van a távmunkának: van a bejáró típusú; van, hogy valaki csak egy napot van otthon távmunkát végezve, egyé bként a munkahelyén dolgozik; van a mobil távmunka, amikor mondjuk, egy szervizes járja az országot, műszereket szervizel, a munkalapokat elektronikus módon kapja és jelenti vissza, és lényegében soha nem megy be a munkahelyére, mert nincs rá szükség, és e nnek ezernyi változata van. Ha a szabályozásban olyan követelményeket próbálunk érvényesíteni, amit Püski András is, Bernáth Ildikó is említett, ami egy vagy néhány távmunkafajtára vonatkoztatható csak, és a többire nem, akkor szerintem nem jó úton járunk. A kormánynak az volt a felfogása, amikor előkészítette ezt a jogszabályt, hogy a távmunka lehető legtöbb fajtája bekerülhessen ebbe a fogalomkörbe. Ez a fogalomkör, ez a definíció, amelyet egyébként meglehetősen hosszú vitában alakítottunk ki a munkáltató i, munkavállalói szervezetekkel, úgy tűnik, hogy elfogadott a piaci szereplők által, és úgy tűnik, hogy ha összehasonlítják a 2002es európai uniós távmunkamegállapodást, az ott alkalmazott definícióval is harmonikus összefüggésben van, vagyis lehetővé te szi, hogy a sokféle, változó műfajú, változó tartalmú távmunkát egy módon kíséreljük meg szabályozni. Részletkérdés, de csak a pontosítás kedvéért szeretném elmondani, hogy az a pályázat, amit mi lebonyolítottunk, pontosan azért, hogy ösztönözzük kicsit a munkáltatókat is arra, hogy gondolkodjanak a távmunkakeretek kialakításában, összegészében nem 1000, hanem több mint 1300
