Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - A közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1903 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szakmai jogszabálycsomag van a tis ztelt Ház előtt. Mielőtt kormánypárti képviselőtársaim felemlegetnék, hogy az előző kormány is ilyen összeállításban tárgyalta ezt a csomagot, előre kell bocsátanom, hogy igen, mi is ezt a négy szakmai ágazati közlekedési törvényt egy csomagban tárgyaltuk. Igaz, hogy mi nem vettük bele a kormányprogramunkba, hogy 2003ban kezdeményezzük egységes közlekedési törvény megalkotását. Csak sajnálni tudjuk, hogy erre nem került sor, de a dolog szakmai tartalmán és lényegén ez nem változtat. Tulajdonképpen a magam részéről két olyan módosító javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek, úgy gondolom, messze túlterjeszkednek egy szokásos szakmai javaslaton. A vasúti törvényről szóló II. fejezetben az állam, mint eddig is, kötelezettséget vállal a személyszállít ási veszteség megtérítésére. A 7/A. § kimondja - mármint a tervezeté , hogy az éves menetrendben meghatározott közszolgálati tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett, a vállalkozó vasútra háruló indokolt költségét, amelyet a vállalkozó vasút saját üzle ti érdekei alapján nem vállalna, az állam a központi költségvetésből megtéríti. A képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító javaslatunk azt célozza, hogy ez a térítés a teljesítés tárgynegyedévét követő negyedév végéig történjen meg. Ez a tulajdonképp en parciálisnak is tekinthető, tartalmát vagy terjedelmét tekintve jelentéktelennek tűnő módosító javaslat lényegében azt tartalmazza, hogy a külön jogszabályok által megkötött és külön kitárgyalt, az elszámolások módjára, mértékére vonatkozó állam és vasú t közötti megállapodás az utólagos megtérítés tekintetében határidőkhöz legyen kötve. Az elmúlt évtizedek gyakorlata ugyanis az volt - többékevésbé hasonló utólagos megtérítési ígérvényekkel , hogy a vasút egykéthárom évig nem kapta meg az az évre kies ett jövedelmét, illetve a normatív támogatás messze nem fedezte a valós differenciát, ennek következtében a Magyar Államvasutak - vagy a jövőre nézve nevezzük az egyszerűség kedvéért a magyar vasútnak - szükségszerűen eladósodott, hitelt kellett felvenni, a hitel költségei pedig tovább terhelték amúgy is jelentős költségeit. Ez a gyakorlatilag három hónapos határidő lehetőséget ad egy reményeink szerint rendben tartott vasúti nyilvántartás alapján a teljesítmények elszámolására. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt csak a közszolgálati menetrendben meghatározott terjedelmű közszolgálati teljesítményekről van szó, és a vasút a felmerülést követő háromnégy, legfeljebb öt vagy hat hónapon belül hozzájut azokhoz a likvid pénzekhez, amelyek a működéséhez szükségesek . Ez lehetővé teszi, hogy ésszerű gazdálkodás esetén végre egyszer átlépje saját árnyékát és egy jelen idejű gazdálkodást folytasson, másodszor pedig biztosítja a folyamatos pénzellátását, és ezáltal lehetővé teszi azt, hogy a vasúttal szemben valós gazdas ági feltételeket szabjon az állam, ami egy eladósodott vasúttal szemben gyakorlatilag lehetetlen. A másik módosító javaslatunk szintén a vasúti törvényhez kapcsolódik. Gondolom, ebben a körben és ezen a helyen nem kell különösképpen azt bizonygatni, hogy a közszolgáltatási tevékenységet ellátó személyszállító vasút messze nem pusztán egy gazdasági tevékenység, az jelenti az ország lakhatóságát, jelenti a biztonságos közlekedést, jelenti a… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Bocsána tot kérek! ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Elnézést kérek, nem említettem az öt percet, csak a forgatókönyvben szerepel. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : A mondatot befejezem, elnök úr. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Teljesen természetes! DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) :
