Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF
187 területhasználat fejében egyfajta helyi adót fizetne a parkoló, mivel az adó fejében nem várható el semmiféle szolgáltatá s. Ha viszont nem adó a parkolási díj, hanem a szolgáltatás ellenértéke, akkor a fizetség fejében valamit nyújtani is kellene, és a piaci verseny feltételeit is biztosítani kellene. Nos, a fogyasztóvédelmi hatóságok itt sem védik meg a fogyasztók érdekeit, sem az ilyen szolgáltatások piaci jellegét nem védik, azaz nem gondoskodnak a verseny feltételeiről, sem a szolgáltatásnyújtást nem követelik meg. Csak példaszerűen említettem néhány akut fogyasztóvédelmi gondot, nem szólva most a benzinhamisítás, a borha misítás, a telefontúlszámlázások, az előre ígértnél jóval nagyobb banki vagy biztosítási költségek általánosan tapasztalt jelenségéről. Mindezek ma megoldatlan fogyasztóvédelmi visszásságok Magyarországon, és a fogyasztóvédelemmel foglalkozó törvény hath ét évenként történő módosítása esetén elvárható lenne az, hogy a törvényt alkalmassá tegyük az ilyen megoldatlan problémák kezelésére is. Magyarországon több évszázados hagyománya van a jogszabályok segítségével megvalósított fogyasztóvédelemnek. Elég, ha csak belelapozunk az 14201430 között megalkotott úgynevezett budai jogkönyvbe, amelyik Buda városának középkori jogszabályait foglalta össze. Ebben ilyen rendelkezéseket találunk: A cipészmesterek a cipőket jól és helyesen elő- és kikészített bőrből készí tsék. Egyetlen cipész se merjen merev vagy be nem zsírozott bőrből való cipőt feketére festve kirakni és eladni, mert elveszíti áruját, és bírságot fizet. Egy másik fogyasztóvédelmi előírás: Az olajárusok olajat és heringet tarthatnak és árusíthatnak, az o lajat pedig fontjával mérjék ki, azonban a mérlegük és a súlyuk legyen kifogástalan, mert különben elveszítik a náluk található összes olajat, és a bírónak még bírsággal is tartoznak. Még egy példa: A halászok a halpiacon álljanak sorba a friss halakkal, é s itt csak élő hal lehet náluk. Aki ez ellen vét, elveszíti a már nem élő halat, és egy márkát fizet a bíróságnak. Mit olvashatunk ki ezekből a közel hatszáz éves jogszabályokból? A fogyasztók sérelmén rajtakapott vétkes mindenféle békéltetési eljárás és b írósági procedúra nélkül elvesztette vitatható minőségű portékája egy részét, és még büntetést is fizetett. Vajon vágyálome a mai korban, hogy elődeinkhez hasonlóan egy egységes törvény rendelkezzen a fogyasztóvédelem ügyéről és megsértésének szankcióiról ? Az igény iránya azt mutatja, hogy gondolkodni kell egy, a fogyasztóvédelemmel egységes keretben foglalkozó jogi kódex megalapozásán. Történt már ilyen irányú próbálkozás: egy teljeskörűségre törekvő, kódex jellegű, átfogó szabályozás megalkotása kezdődöt t el a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a kereskedelmi általános üzleti szabályzat kimunkálásával, de ez a munka nem fejeződött be, és az idők folyamán a napi sürgősebb feladatok az államigazgatásban valószínűleg feledtették ezt a távlati f eladatot. Ma a hatályos magyar jogban számos olyan jogszabály létezik, amely tartalmaz fogyasztóvédelmi szabályokat. A teljesség igénye nélkül csak néhányat hadd soroljak fel ezek közül: a belkereskedelemről szóló törvényben, a polgári törvénykönyvben, a v ersenytörvényben, az élelmiszertörvényben, a termékfelelősségről szóló törvényben és a büntető törvénykönyvben is számos jogszabály védi a fogyasztókat. Elég, ha csak arra utalok, hogy a jótállásra vonatkozó jogszabályokat nemrég, a 2002. évi XXXVI. törvén yben, a polgári törvénykönyvről szóló törvény révén módosította a tisztelt Ház. Mégis úgy tűnik, hogy ez az elszórt szabályozás egyre kevésbé elegendő, azaz nem lenne szabad feladni a fogyasztóvédelmet egy kódexben szolgáló törvények megalkotásának hajdani célját. Említenem kell még egy hazai gondot, ami nagyon nehézzé teszi a fogyasztóvédelmet: ez az árnyék- vagy feketegazdaság kiterjedtsége. Nyilvánvaló, hogy ahol a feketegazdaság, a számla nélküli kereskedelem olyan mértékű, mint Magyarországon, ott a ga zdaságnak ebben a szegmensében eleve reménytelen a fogyasztóvédelem, hiszen a feketepiacon sem a termék forgalmazója, sem a termék előállítója nem ismert. Mindenki, aki a feketepiacon vásárol, nagyon jól tudja, hogy probléma esetén a jogait nem érvényesíth eti. Tehát ha mondjuk, egy minőségileg nem
