Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PETTKÓ ANDRÁS, az MDF
186 fakad. Ugyanakkor a fogyasztóvédelem területén járatos szakemberek előtt közismert tény, hogy a jelenlegi uniós szabályozás meglehetősen elnagyolt, és tekintetbe veszi a tagállamok eltérő társadalmi, történelmi sajátosságait és jogi hagyományait. A Közöss égen belüli jogközelítés érdekében ezért többnyire csak irányelvek és ajánlások születnek, amelyek szempontokat adnak arra, hogy egyes országok jogfejlődése milyen irányokat vegyen figyelembe, de ezek az ajánlások és irányelvek korántsem szó szerint értelm ezendő követelmények. (13.20) Amikor tehát a fogyasztóvédelem területén pusztán az uniós jogharmonizációra történő hivatkozással módosítunk jogszabályokat, akkor tudnunk kell azt, hogy ilyen esetben az Európai Unió minimális követelményeihez, a mai tizenöt tagállam minimális elvárásaihoz igazodunk, és korántsem a hazai elvárásokhoz és a fogyasztóvédelem területén elérhető hazai lehetőségekhez. Sajnos, az előterjesztés szegényes és igénytelen, mert csak a kötelező minimum elérésére törekszik, azaz nincs semm ilyen szabadon választott teljesítményre vonatkozó elképzelése. Az előterjesztés amiatt is elégtelen, mert az előterjesztők nagyon jól tudják, hogy az Unióba történő belépésünk előtti hetekben még egy ilyen gyenge előterjesztést is elfogadnak az ellenzéki pártok, egyszerűen az ország érdekeit szem előtt tartva. Úgy gondolom, most is így fog történni. Maga a törvényjavaslat érdemben nem lép túl az 1997. évi CLV. törvény keretein, és legfontosabb feladata a 2001ben megszületett általános termékbiztonságról s zóló uniós irányelvhez történő hazai alkalmazkodás megvalósítása. Ennek értelmében a hazai fogyasztóvédelem szabályozási és intézményi rendszerének biztosítania kell a fogyasztók egészségének és biztonságának a védelmét, a hatékony és gyors jogorvoslatot, a megfelelő tájékoztatást és az információhoz jutás lehetőségét, valamint a fogyasztói érdekek eddiginél hatékonyabb képviseletét. Mind a szakmai, mind a fogyasztói közvélemény elvárásai a fogyasztóvédelem iránt nagyobbak, mint amennyit ez az előterjesztés teljesít. Minél inkább terjed a piacgazdaság - gondoljunk csak arra, hogy a piacosítás már elérte a szociális, az egészségügyi és az oktatási szféra jelentős hányadát , annál inkább belebotlunk olyan problémákba, hogy ma nincs fogyasztóvédelmi garanciája a piaci alapon működő idősek otthonában nyújtott szolgáltatások minőségének, egy busásan megfizetett szemeszter hasznosságának valamelyik felsőfokú oktatási intézményben, egy gyógykezelés hatékonyságának valamely méregdrága magánkórházban. Ezeket a visszá sságokat azért kell hangsúlyoznom, mert naponta szembesülünk a kormány részéről piacosítási elvárásokkal, naponta követelik tőlünk hozzájárulásunkat ilyen irányú változásokhoz, miközben ugyanezek a kormányszervek semmiféle fogyasztóvédelmi garanciát nem do lgoznak ki az általuk piacosítani kívánt területekre. Holott nemcsak az ilyen változtatási szándékok terhelik meg adósságainkat a fogyasztóvédelem területén, hanem jócskán vannak múltból örökölt adósságaink is. Gondoljunk csak arra, hogy az informatika az általa kínált szolgáltatások és áruk révén, az élet minden területén való funkcionális jelenléte révén rengeteg olyan új fogyasztóvédelmi problémát hozott a felszínre, amelyek megoldására csak alig tesz kísérletet a mai fogyasztóvédelem. Csak egy példát em lítek: a számítógépes vírusok nagyon sok változata kiszűrhető lenne, ha az ellenük történő védekezés programjait kötelező jelleggel tartalmaznák bizonyos alapvetően fontos szoftverek. A fogyasztók érdekeit védené a szoftverrendszerek közötti átjárhatóság m egkövetelése is. Egy másik példa: mindennapos probléma az egyre dráguló tömegközlekedés szolgáltatási színvonalának a csökkenése. A hivatalos fogyasztóvédelem egyáltalán nem törődik a késések, a járatkimaradások és az egészséget fenyegető zsúfoltság problé máival. Hadd említsek még egy gyakori panasztémát: az egyre drágább parkolási szolgáltatások kérdését. Mit tesznek a fogyasztóvédő hatóságok, ha bevallottan nem tisztítják a parkolókat az üzemeltetők, és nem is őrzik? Havazások idején maguk kotorják el a h avat a parkolni szándékozók, hogy ezek után kifizethessék az olykor több száz forintos óradíjaikat. Nos, rendben lenne a fizetés, ha a
