Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 29 (136. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - az igazságügy-miniszterhez - “Szabadságvesztéssel járó büntetés szándékos elkerülésének szankcionálhatósága” címmel - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1845 LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Állam titkár Úr! Egyre gyakrabban hallani olyan jogerősen elítélt bűnelkövetőkről, akik nem vonulnak be önként a számukra megjelölt büntetésvégrehajtási intézetbe az előírt határidőre, hanem külföldre mennek, vagy itthon tűnnek el a nyilvánosság elől. Amennyibe n az elítélt nem jelenik meg az előírt helyen és az előírt időben, elrendelik az elővezetését, amit a lakhelyén illetékes városi rendőrkapitányságnak kell egyéb feladata mellett végrehajtania. Ha a 15 napos határidő lejár, és az elővezetés nem jár eredménn yel, akkor elfogatóparancsot kell kiadni az elítélt ellen, ami az országos körözés szokásos költségeit figyelembe véve szintén megterheli a rendőrség költségvetését. Szűkebb pátriámban, BácsKiskun megyében a tavalyi adatok szerint az elítéltek 27 százalék át kellett elővezetni, mert nem jelentek meg az előírt helyen és időben. Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilván valahol hiba van a jogszabályokban, mert ma a törvények nem büntetik azt a személyt, aki nem vonul be önként szabadságvesztéssel járó büntetésének a l etöltésére. Jelenleg, amikor az állami költségvetés megszorító intézkedései érzékenyen érintik mind a rendőrség, mind a büntetésvégrehajtó intézmények költségvetését, milliós költségeket viselünk a törvényi szabályozatlanság miatt. Ha valaki megszökik a b üntetésvégrehajtó intézetből, akkor komoly következményekkel számolhat. Ha el sem kezdi a büntetését, mert be sem megy, akkor legfeljebb szabálysértési büntetéssel sújtható. Ez a büntetés aránytalanul csekély mértékű mind az elővezetés költségeihez, mind az országos körözés költségeihez mérten. Mit kíván tenni a tárca az egyre általánosabbá váló, a jogerősen kirótt szabadságvesztés büntetését szándékosan elkerülni szándékozó elítéltekkel szemben? Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandu r László) : Köszönöm szépen. A kérdésre Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár úr válaszol. Parancsoljon! DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném önt arról tájékoztatni, hogy a hatályos szabályozás szerint sem az elővezetés, sem az elfogatóparancs alapján történő előállítás költségei nem az államot terhelik, hanem a mulasztót, és azt meg is kell fizetnie. Az ilyen költség megtérítéséről szóló rendelet pontos an meghatározza azokat az összegeket - kilométerenként 200 forint, de legalább 1700, illetve 3200 forint , amelyek megfizetésére az elítélt köteles abban az esetben, ha a büntetésvégrehajtási bíró felhívása ellenére nem jelent meg a büntetésvégrehajtási intézetben, és a bíróság az elővezetését rendelte el, vagy a vele szemben kibocsátott elfogatóparancs alapján előállították. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény az elővezetés és az elfogatóparancs mellett több eljárásjogi eszközt is biztosít a bíróság számára annak érdekében, hogy az elítéltet a jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetésének megkezdésére kényszerítsék. A bíróság elrendelheti öt évet meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabása mellett, illetve bűnszervezetben elkövetett bű ncselekmény miatti elítélés esetén köteles elrendelni a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét, amikor is az elítéltet a tárgyalóteremből a bíró rendelkezése és értesítése alapján közvetlenül egyenesen a büntetésvégrehajtási intéz etbe kísérik. A bíróság kötelezheti az elítéltet arra is, hogy különböző intézkedéseket legyen kénytelen végrehajtani a büntetés foganatba vételéig - a meghatározott területet nem hagyhatja el és egyebek. A legtöbb európai uniós tagállamban - nagyon rövid az idő, ezért muszáj tömörítenem - a fogolyszökés egyébként nem is minősül bűncselekménynek, Magyarországon pedig 1950ben vezette be ezt egy törvényerejű rendelet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amit nem gondolom, hogy f el kellene idézni. Tehát a változtatásra nem látok indokot.
