Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 17 (123. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
184 biztonságát, bátran megvásárolható, Írországtól Magyarországig, Svédországtól Görögors zágig, az EU bármely jelenlegi vagy május 1jétől jövőbeni tagországában, meg persze a kívül álló országokban is, bárhol a világon. Európa garanciája van rajta az ilyen árun, mert Európa fontosnak tartja a fogyasztók, mindannyiunk érdekeit. A cél egyszerű: ne lehessen becsapni vagy veszélyeztetni a vevők nagy tömegeit, de akár kisebb csoportjait sem. Nem mindig volt ez így. A fogyasztóvédelem mint etikai és üzleti szempont az Egyesült Államokból indult útjára egy Nader nevű jogász tudatos és szívós küzdelme eredményeként a hatvanas évek második felében. Szerencsére Európa gyorsan magáévá tette a gondolatot, és a fogyasztóvédelem fontossága gyorsuló folyamatként növekszik az Európai Unióban, de a rövidesen csatlakozó országokban, így hazánkban is. Az 1957es római szerződés például ezzel a kérdéssel és szemponttal, a fogyasztóvédelemmel még egyáltalán nem foglalkozott, az még csak a közös piac megteremtésével, a termelés és elosztás támogatásával volt elfoglalva. 1989 novemberében fogadta el az Európa Tanács a z első hároméves fogyasztói programot, s azon belül hároméves fogyasztóvédelmi cselekvési tervet készített. A maastrichti szerződés nyomán a teljes körű fogyasztóvédelem is a program részévé vált. (13.10) 1993 az az év, amikor az Európai Bizottságon belül létrejött az önálló fogyasztóvédelmi főigazgatóság. 1998 decemberében az Európai Bizottság elfogadta a fogyasztóvédelmi politika prioritásait és legfontosabb feladatait. S végül 2002ben történt az új fogyasztóvédelmi stratégia elfogadása az Európai Bizott ság által. Láthatjuk tehát: egy hosszú, több évtizeden keresztül elnyúló fejlődési folyamatról van szó. Az Európai Unió 92/59. számú EGKirányelve szerint valamennyi tagállam - s persze a csatlakozók is - köteles megalkotni saját nemzeti jogszabályait anna k érdekében, hogy csak biztonságos áru kerülhessen forgalomba. Ma már alapvető elvárás, hogy ne hozzunk forgalomba olyan terméket, vagy ne alkalmazzunk olyan eljárást, amely veszélyeztetheti emberek egészségét, testi épségét vagy éppen vagyoni biztonságát. Ezzel összefüggésben és mindezek nyomán Magyarországon is folyamatosan nő a fogyasztóvédelmi szempontok jelentősége, így a már előbb említettek szerint a parlament 1997ben fogadta el a fogyasztóvédelemről szóló törvényt, ennek nyomán megszületett az áruk és szolgáltatások biztonságáról és a piacfelügyeletről szóló 79/1998as kormányrendelet, majd számos más, több mint egy tucat fogyasztóvédelmet érintő egyéb törvény és kormányrendelet látott napvilágot az elmúlt időszakban. Hazánk jogalkotási kötelezettsé gének tehát már 1997ben eleget tett, most csak az elmúlt hét év során szerzett tapasztalatok és az Európai Bizottság által 2002ben elfogadott új fogyasztóvédelmi stratégia miatt szükségessé vált pár apróbb módosítást kívánja az előttünk fekvő törvénymódo sítási javaslat megvalósítani. Tulajdonképpen a lényeget már a ’97es törvény kezeli: a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét, a fogyasztóknak az oktatáshoz és tájékoztatáshoz való jogát, a jogorvosla t és a kárigényérvényesítés jogát, valamint a fogyasztói érdekek képviseletét. Most - amint az előttem fölszólaló képviselőtársaim előadásában is elhangzott - tulajdonképpen három, talán kisebb jelentőségű, bár azért fontos kérdésben kíván módosítani a me glévő törvényen az előttünk lévő törvényjavaslat: a próbavásárlás, a címkézés és a békéltető testület ez a három kérdéskör. A címkézés, ami tulajdonképpen a biztonságos áru fogalmával szinonim, a fogyasztók tájékoztatását jelenti. A fogyasztók tájékoztatás ának célja, hogy az alkalmas legyen az áru és szolgáltatás választásához, az áru használatáról való ismeretekhez, az áru tulajdonságainak, minőségének, árának megismeréséhez, valamint mindazokhoz az információkhoz, melyek a fogyasztói jogok érvényesítéséhe z szükségesek. Ezért az áru csak akkor hozható forgalomba, ha az
