Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 22 (133. szám) - A közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
1495 részben olyan, amelyben az előbb említett érdekelvűség miatt az Uniót - ha szabad így fogalmazni - nem igazán érdekli a hazai, magyarországi tranzitutak vagy vasútvonalak korszerűsítése. A Duna hajózhatósága azonban olyan összeurópai érdek, ame lyre bizonyára fokozott figyelemmel számítani tudunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egységes közlekedési törvény benyújtásának elmaradása miatt tulajdonképpen ismét egy salátatörvény került a kormány elé, így az itt megnyitott fejezetekre kell korlátoznunk a mai általános vitát. Erre figyelemmel engedjék meg, hogy néhány konkrét megnyitott szakaszhoz szóljak. Az állam és a vasutak közötti szerződésről szóló II. fejezetben az állam kötelezettséget vállal a közszolgáltatási személyszállítási veszteség megtérí tésére. A 7/A. § kimondja, hogy az éves menetrendben meghatározott közszolgálati tevékenység menetdíjbevétellel nem fedezett. A vállalkozó vasútra háruló indokolt költséget - amelyet a vállalkozó vasút saját üzleti érdekei alapján nem vállalna - az állam a központi költségvetésből megtéríti. Ezzel kapcsolatban két aggályunk, illetve javaslatunk van. Az egyik, hogy a megtérítés ütemezését, módját, mértékét, elszámolási módját a törvény a vasúttal kötendő szerződés körébe utalja, ezáltal ismét fennáll annak a z egyébként az elmúlt években is és 2004ben is alkalmazott gyakorlatnak a veszélye, mely szerint a költségvetés csak részben térít és jóval az események bekövetkezte után. Ennek következtében a vasút nagy összegű hitelt kénytelen felvenni, azzal az ígérvé nnyel, hogy azt majd az állam - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - később egy szanálási támogatással kiegészíti. Minden eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a vasútnak egy bizonyos nagyságrenden túli eladósodása már a működést veszélyezteti. Meggyőződésünk , hogy fel kell oldani a hitelfelvétel és a költségvetési forrásból biztosított pótlás közötti ellentétet, és egyértelműbben kell megfogalmazni a központi költségvetési forrás biztosítását. Ennek érdekében módosító javaslatot kívánunk benyújtani ennek az i dőbeli ütemezésére. (18.20) Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb említett vasúti törvény hivatkozott fejezetébe új elemként lép be többek között a kombinált árufuvarozáshoz szükséges eszközbeszerzés állami támogatása, és ez az egyébként általunk is indokolt nak tartott támogatási lehetőség fölveti annak a lehetőségét vagy mindenképpen tárgyalási szükségességét, hogy ha áruszállító vasút a közszolgálati és környezetterhelést csökkentő célból végzett kombinált fuvarozási tevékenységre, eszközbeszerzésre kaphat állami forrást, akkor meggyőződésem, hogy ez még indokoltabb lehet a közszolgálati feladatokat ellátó személyszállító vasút esetében. A korábbi szakmai beszélgetések során felmerült az, hogy általában a szolgáltatás és tevékenység támogatásá t az Európai Unió generálisan tiltja. Nekem az a véleményem, hogy ez a lehetőség, és éppen hivatkozva a kombinált fuvarozás támogatásának a vasúti törvénybe történő beemelésére, az ezzel foglalkozó, 1969ben, tehát azért most már harmincegynéhány éve megho zott tanácsi rendelkezésre, az 1191/69es EGK tanácsi rendeletre, úgy gondoljuk, hogy a tömegközlekedésnek a közútról a vasútra történő visszaterelése, a közlekedésbiztonság és a környezetkímélés miatt indokolt a vasúti törvényben a közszolgáltató személys zállító vasút eszközbeszerzésének támogatási lehetőségét is a jogszabályba beemelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztési szerkezet, tehát hogy csak a megnyitott szakaszok tárgyalására van mód, mindenképpen nehezíti az uniós csatlakozáshoz talán jo bban igazodó komplett rendezést, de a II. fejezet 7. §a beszél a csatlakozásig létrehozandó új vasúti intézményekről, mindenekelőtt a pályakapacitást elosztó szervezet felállításáról. Ez ad számunkra lehetőséget arra, hogy kérjük az előterjesztőtől annak megfontolását, hogy nem lehetnee itt szabályozni a pályakapacitást elosztó szervezet költségvetési és humán erőforrási kérdéseit is, mert nyilvánvaló, hogy valahol ezt is kell szabályozni, és ha egyszer a feladatot megadtuk az intézmény számára, akkor az ennek finanszírozásához szükséges eszközökről is kellene szólni.
