Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1409 (18.40) Tehát 72 milliárd volt az AKA ajánlata , és mi arra utaltunk az előbb, hogy a 101 milliárd korábbi bevételből - nem mondom a nevet, mert tudom, hogy irritálok vele - ezt a 72 milliárdot fedezni lehetett volna, úgy, hogy ezzel egy sor további indokolatlan, évtizedekre szóló költségelemet, nem az összes költségelemet, hiszen abban a 27 évben, tudjuk, hogy a fenntartási költségek is benne vannak, hanem ezen belül számos költségelemet és a kisebbségi tulajdonból származó, várhatóan számos problémát meg lehetett volna előzni. Ennyit, úgy gondolom, a tények kedvéért. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Keller László kért még szót két percben. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Én is azt gondolom, hogy a bizottsági vitát nem kellene most lefolytatnunk, hiszen nem is vagyunk a té nyek ismeretének a birtokában, hiszen ahhoz az összes szerződést látni kell, és azt a gazdasági számítást, gazdaságossági számítást, ami lehet, hogy egyes képviselőknek a szellemi képességeit meg fogja haladni, hogy azt megértsék. Ezt nagyon komolyan mondo m, mert az eddigi megszólalásokból azt lehetett kihallani, mintha nem akarnánk azt érteni, hogy nem mindegy, hogy ma ki kell adnom száz forintot, mint hogy az elkövetkezendő 25 évben ki kell adni, mondjuk, kétszáz forintot, és a kiadott kétszáz forint a 25 évre elosztva a mai árakon számítva, lehetséges, hogy jelen értéken számítva az az összeg egy kedvezőbb konstrukciót jelent - Tóth képviselő most ne hallgassa ezt az eszmefuttatást. (Dr. Fónagy János: De lehetséges, hogy nem!) Lehetséges, hogy nem, ezért kell azt a számítást elvégezni, hogy mi az előnyösebb a mai árakon számítva: most kiadni, mondjuk, 220 milliárd forintot, amit Szijjártó Péter úr a levelében, a hozzám írt levelében megfogalmazott, vagy pedig x száz milliárd forintot 25 éven keresztül, de azonos időpontra vetítve kell mindenképpen az értékét meghatározni. Nyilvánvaló, hogy ezt a bizottságban lehet majd elvégezni, és akkor lehet megállapítani, hogy egyrészt volte 220 milliárd forintunk a költségvetésben, és célszerű lett volnae, mondjuk, egy összegben ekkora összeget kifizetni. Ez a bizottságban kell hogy tisztázódjon, és nyilvánvaló, hogy a kormány ehhez az értelmezéshez mindenféle segítséget meg fog adni. Tóth képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy bennünket azzal vádolni, h ogy mi bármit is el akarunk takarni, amikor megcsináltuk - igaz, önökkel együtt - az üvegzsebtörvényt, nyilvánosságra hozzuk a szerződéseket, vizsgálóbizottságokat annyit engedünk szabadjára, amennyit önök akarnak, hozzájárulunk mindehhez, ezek után, képvi selő úr, ilyen vádakat nem szabad megfogalmazni ebben a parlamentben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Úgy tűnik számomra, hogy nem is a részletes vitá ban vagyunk, mert annyira általános kérdésekről van szó. Próbáljunk meg egy picit koncentrálni a vita természetére! Szalay Gáboré a szó. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tóth képviselő úr azt mondta, hogy ennek a 40 százalék részesedésvásárlásnak az égadta világon semmi értelme nincs. Én ezt erősen vitatom. Kétségtelen, hogy talán nem a legszokványosabb mérték 40 százalékot kivásárolni, én megengedem, hogy szokásosan nem 10, de 25 százalék plusz egyet, 50 százalék plusz egyet vagy 100 százalékot. Azonban itt kötött pályás lehetősége volt a kormánynak és a GKMnek, önök nagyon jól tudják, éppúgy, mint mi, hogy milyen hihetetlenül kötötte a magyar tárgyalódelegáció lehetőségeit az előzmény, az előtörténet.
