Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2002. január 1-től 2002. december 31-ig terjedő időszakáról, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1373 közszolgálati médiavilág egészének i smeretében különösen erős hangsúllyal hívom fel képviselőtársaim figyelmét. A másik tény, amire felhívom a figyelmet, az, hogy a médiatörvény 24 szigorú előírása közül mind a 24et egyedül a Duna Televízió tudta teljesíteni a maga sajátos körülményei közöt t, miközben az üzleti mérlege nyereséges volt. A harmadik tény pedig az, hogy a 10. évforduló karácsonyára elindította az északamerikai sugárzást. Továbbment azon az úton, hogy a Duna Televízió valóban a magyarság világtelevíziója legyen. Erről a három té nyről szeretnék néhány szót mondani. Ami a pozitív pénzügyi mérleget illeti, el kell gondolkodnunk azon, hogy lehete normatív finanszírozási rendszer nélkül betartatni és betartani a médiatörvény előírásait. A Duna Televíziónak ez 2002ben sikerült, de lá ssuk be, egyedül van vele. Egyedül van vele több értelemben is. A korábbi években a lakosságnak mindössze kétharmada fizette az előfizetési díjat. A Medgyessykormány csak ezt a kétharmadot vette át, amikor a lakosság válláról levette az előfizetési díjak terhét, azonban az elmaradt egyharmadon a közszolgálati média körülbelül 50 milliárd forintot vesztett az elmúlt fél évtizedben. A Duna Televízió 10 milliárdot. Ezt senki sem pótolta. Az Állami Számvevőszék az elmúlt két évben kétszer is jelezte, hogy a Du na Televíziónak meg kellene újítania a technikai rendszerét. Az ÁSZ még 70 százalékos elavultságról beszélt, de a valóság mára már a 80 százalék felé közelít. A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának többször megismételt 2 milliárd forintos támoga tási kérése nem talált az ügyhöz méltó meghallgatásra. Nem akarok sem a patkó másik oldalára, sem a másik közszolgálati televízió állapotára mutogatni, csupán jeleztem, hogy itt most már halmazati a mulasztás. Ami a közszolgálati előírások teljesítését ill eti, nagyon fontos, hogy 2002ben a Duna Televíziónak ez szinte maradéktalanul sikerült. De benne van a kuratórium beszámolójában, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése bizonyos műsorok megszüntetésével járt együtt. Nem az Országgyűlés feladata, hogy a m űsorok értékéről ítélkezzen, de attól mégis tartani kell, hogy a megszüntetés mindig bizonyos cenzúra jelleget ölt, akkor is, ha szó sincs róla. Ez pedig nem hiányzik a magyar demokráciának. Amennyire tudom, a 2004es üzleti terv is kénytelen a műsorok cso rbításával számolni. Nem jó jel, és nem is elfogadható a Magyar Demokrata Fórum számára. Ami pedig a tengerentúli sugárzás gondjait illeti, már nem tartozik a mostani tárgyalási időszakhoz, mégis káros lenne, ha említetlenül maradna a mi részünkről: 2002 k arácsonyán elindult az északamerikai sugárzás, és 2003. március 15én, tehát a beszámolási időn túl elindult az ausztráliai és az újzélandi is. Vannak, akik kétségbe vonják ennek jelentőségét. A Magyar Demokrata Fórum ezt a tettet nemzetstratégiai jelent őségűnek tartja. Mi emlékezünk arra is, hogy a megelőző ciklus parlamentje 910 millió forintot különített el a tengerentúli sugárzás technikai és egyéb céljaira, és ezt az összeget az ÁPV Rt. számlájára tette. A Duna Televízióban talán joggal kérdezik: hov á lett ez az összeg? Méltatlan lenne, ha az Országgyűlés most is úgy tenne, mintha semmi köze nem lenne ennek a nemzetstratégiai célnak az elfogadásához és támogatásához. Tisztelt Képviselőtársak! A Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma mind szövegé ben, mind táblázataiban jól átlátható beszámolót tett elénk. Valószínűleg azért, mert a Duna Televíziónak és a közalapítványnak nincs takargatnivalója. A kuratóriumról és a Dunáról is általában úgy beszél a közvélemény, mint a béke szigetéről. Annyira naiv ak nyilván nem lehetünk, hogy azt képzeljük, bárhol béke lehet a médiában. A Hungária Televízió Közalapítvány azonban mégiscsak védőernyőt biztosít a Duna Televízió békés munkájához. Pedig nem egyszerű az egyensúly fenntartása. Az új áfarendelkezések és az energiaáremelések majdnem annyit vesznek el az intézménytől, mint amennyi többletet kapnak az infláció felszorzásából. Nagyon szerencsétlen azt a képet felmutatni magunkról, a Magyar Országgyűlésről, hogy egy rosszul működő közmédiumot a ránk kényszeríte tt lehetetlenségek miatt milliárdokkal támogatunk újra és újra, de aki gondosan gazdálkodik, azt pénzügyi közömbösséggel és szép szavú dicséretekkel büntetjük. Lehetetlen, hogy Magyarországon ne tudjon megtartó támogatást kapni a magyarság világtelevíziója , és csak azért, mert felelősen gazdálkodik.
