Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2002. január 1-től 2002. december 31-ig terjedő időszakáról, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke:
1374 A Magyar Demokrata Fórum elfogadja és elfogadásra ajánlja a Hungária Televízió Közalapítvány 2002. évi beszámolóját. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : K öszönöm szépen. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy írásban előre több felszólaló nem jelezte felszólalási szándékát. Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnake vála szolni a vitában elhangzottakra. Kisfalviné Ortutay Máriát kérdezem. (Kisfalviné Ortutay Mária: Igen, ha lehetséges lenne, vázlatosan.) Önt illeti a szószék. (15.50) KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA , a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke : Köszön öm a szót, elnök asszony. Szeretném megköszönni elsősorban a Duna Televízió munkájának a méltatását, és külön szeretném a képviselő asszonyoknak és uraknak megköszönni, hogy az én munkámat is megköszönték. Mindennel egyetértek, ami itt elhangzott, reflektá lni a következő dolgokra szeretnék, valóban csak vázlatosan. A nézettség mindig óriási téma a mi beszámolónkban, mert mi is minél több hazai nézőközönséget, célközönséget szeretnénk a tévé képernyője előtt látni, de valahogy nekünk más a funkciónk. Ezt meg kell érteni, hogy az összmagyarságot, a világ magyarságát céloztuk meg, és határon túl igencsak nagyon sokan nézik a televíziónkat, és még szeretném hozzátenni, hogy forgalmazzák a kazettáinkat. Saját magam is láttam, amikor kihelyezett üléseinken egymásn ak adogatták. Bármilyen témában, de különösen a hazai kisebbségek, a hagyományőrző, vallási ünnepségeinken nagyon gyakran forgalmazzák, meg egymásnak adogatják, vásárolják a műsorainkat: így például az “Élő egyház” műsorát, az “Isten kezében” magazint, az ökumenikus filmszemlén díjat nyert filmjeinket a vértanúhalálról és a boldoggá avatott Romzsa püspökről; a “Halld, Izráel!”, az izraeli magyar ajkú lakosság igen kedvelt műsora, annak a kazettáit is, nem beszélve a csíksomlyói pünkösdi búcsúról, a karácson yi éjféli miséről, amikor a Mátyástemplomból közvetítettük, és amely részét képezte az amerikai sugárzás kezdetének. Nem beszélve arról, hogy a Duna Műhely mesterműhelyének az alkotói most, a filmszemlén is nagyon sok díjat nyertek. Úgyhogy a célközönségü nk egy meghatározott törzsközönség. Tudom jól, hogy nem egy szellemi gettóra törekszünk, de az igényhez ragaszkodunk, és valljuk, hogy gyermekkortól kell nevelni a nézőket, és épp azért a magyar népmesékkel kezdjük a 23 éves gyerekeket az igényes műsorokh oz szoktatni. Úgyhogy tudom jól, hogy egy szórakoztató műsor elkészítése talán egyszerűbb és sokkal gyorsabban hozza a hasznot, mint, mondjuk, a most nagy sikerű közszolgálati műsorunk, a “Mindentudás Egyeteme” vagy bármilyen más kulturális művelődési műso runk. Lehet, hogy majd öt év múlva fogjuk érezni ennek a hatását. Úgy gondolom, hogy türelmesnek kell lenni. Tehát a célközönségünket felmértük, tartjuk velük a kapcsolatot, és a visszajelzéseink is kedvezőek, hogy ők is inkább ezt az európai modellt válas ztják, ami tartalmasabb, mélyebb és sokkal elemzőbb műsorokat tartalmaz. De azt is meg kell mondanom, hogy itt nagyon sokat beszéltünk a pénzről, és én már szinte attól féltem, hogy unalmas lesz, mert minden évben megemlítjük, hogy kétféle forráshiánnyal k üszködik a Duna Televízió, amit itt a képviselő asszony is és a többiek is említettek, hogy az alapításkor hiányzott, már akkor megjegyezte az ÁSZ, hogy 1,2 milliárd forint hiányzik, és most a 2002es célvizsgálatnál is jelezte az ÁSZ, hogy 1,3 milliárd hi ányzik a beruházásokra. Hála istennek, ezt a majdnem 700 millió forintot forgótőkére megkaptuk. A saját alkotásainkat illetően is saját magunk érezzük, amikor nincs pénz a bejátszásra, vagy nincs pénz a képi világ megkomponálására, akkor természetesen a ké pernyő is sokkal szegényesebben néz ki. Kénytelenek vagyunk a stúdióbeszélgetéseket talán szárazabba kivitelezni,
