Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Beszámoló a Hungária Televízió Közalapítvány működésének 2002. január 1-től 2002. december 31-ig terjedő időszakáról, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, napirendi pont előadója:
1368 Mindaz igaz, vagy nagyobbrészt egyetértően lehet fogadni, amit az elnök asszony mondott, de tudnunk kell azt, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány beszámolója nem választható el a tágabb vagy szűkebb környezettől, a magyar médi avilágtól, a közszolgálati médiumok világától, nevezetesen attól, hogy mind a Magyar Televízió, mind a Rádió ügyében komoly viharok zajlottak az elmúlt évben, években. (15.20) Ezzel szemben, amint említettem, a Hungária Televízió Közalapítványná l ilyen viharok nem voltak. Ennek felel meg a kulturális bizottság parlament elé terjesztett határozati javaslata, amely igen szűkszavú. A parlament számára a közalapítvány 2002ről szóló beszámolóját elfogadásra ajánlja a bizottság, indoklásként pedig pus ztán a száraz tényt említjük, nevezetesen azt, hogy a beszámoló a formai követelményeknek megfelel. Azonban előterjesztőként nem állhatok meg itt. Előreszaladva némileg és talán nem elvéve a mondanivalót a további napirendi pontoktól, meg kell említenem, h ogy a másik két közalapítványi beszámolónál némileg más a helyzet, mint itt. Ha tetszik, ennél nagyobb dicséretet - mint egy egyhangú, tartalmában és lényegében egyetértő előterjesztést a különböző pártok támogatásával - ezen a területen elég nehéz mondani . Ugyanakkor érdemes talán a most kezdődő napirendi pontok tárgyalása előtt elmondani - éppen azért, mert az egyetértés jelzése idején talán idő is nyílik erre , hogy vannak átfogó problémák, amelyekről érdemes a három határozati javaslat kapcsán egyszerr e beszélni. Ezek közül is az első - amiről elnök asszony is beszélt - a pénzügyi kérdés, ami feltehetően a másik két kuratóriumi beszámoló kapcsán is szóba kerül, mint ahogy itt is szóba került, a pénzügyi ellátottság kérdése. Átfogóan annyit lehet mondani , hogy ideje lenne a magyar parlamentnek, de ha tetszik, a magyar kormánynak vagy a magyar politikával foglalkozóknak átgondolni, hogy egyáltalán mire képes a közszolgálati televíziózás, rádiózás abból a pénzből, amit ebben a pillanatban - természetesen ér tve ez alatt az elmúlt éveket is - normatív alapon a magyar parlament, illetve a kormányzat rendelkezésre tud bocsátani erre a területre. Mind a három intézmény jogosan fogja elmondani - ahogy elnök asszony is elmondta , hogy a rendelkezésükre álló pénzbő l csak meghatározott feladatokat lehet végrehajtani. Bizottsági elnökként, előterjesztőként természetesen nem jogom mások nevében beszélni, de azt gondolom, megalapozott, ha azt mondom, hogy az a közszolgálati médiarendszer, ami ma Magyarországon működik, a ma rendelkezésre álló pénzből színvonalasan, versenyképesen - akár a hazai kereskedelmi televíziózással, akár a nemzetközi szinten - nem működtethető. S ez független attól, hogy a normatív jellegűnek tekintett támogatás, a készülékhasználati díj közvetle nül a készülék használóitól kerüle ezekhez az intézményekhez a megfelelő áttételeken keresztül, vagy a kormány átvállalja azt. Feltehetőleg a mennyiséget ez alapvetően nem változtatja, akkor sem lenne elég a pénz, ha maradt volna az új kormány hivatalba k erülésével közvetlenül - ahogy elnök asszony is jelezte - az előfizetők vagy készülékhasználók által fizetett díj, és azt a kormány nem vállalja át. A másik általánosabb kérdés, amit már itt jelezni kell, a közszolgálatiság és a nézettség viszonya. Legéles ebben talán valóban a Duna Televízió beszámolója kapcsán merül fel ez a kérdés. Ebben a pillanatban csak jelezni kívánom a problémát. A Duna Televízió nézettsége nem éri el a 2 százalékot, inkább az 1 százalék körül mozog, de - ahogy elnök asszony is jelez te - Európában a művészeti jellegű igényesebb műsorokat sugárzó televíziók nézettsége általában nem sokkal nagyobb ennél. Ebből az alkalomból érdemes felhívni a parlament figyelmét arra, hogy az elvárásokat, ha tetszik, a követelményeket világosan meg kell ene tudni fogalmazni, nevezetesen, hogy mit tekintünk érdemi közszolgálati tevékenységnek: ha a közönségnek csak egy szűk részéhez jut el valóban színvonalas műsor, vagy a közszolgálatiságnak vannak más kritériumai is, esetleg bizonyos nézőszámot el kellen e érni ahhoz, hogy közpénzekből érdemes legyen televízióműsorokat vagy más közszolgálati műsorszolgáltatásokat fönntartani.
