Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 17 (132. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1289 például eléggé fontos feltétel ahhoz, hogy megvalósuljon az agrárbéke. Önök egyébként a parlamentből kihullott egykori kisgazda prominenseket t ologatják ki az utakra, és ilyen értelemben nézzük végig a neveket, hogy kik is szervezik ezeket a tüntetéseket. Ez teljesen világos: önök az egykori szövetségesüket próbálják meg ily módon a politikába visszacsalogatni - ez nem szép dolog, képviselő úr! A másik pedig az, hogy például oly módon is megvalósulhat az agrárbéke, hogy nem a spekulánsok kezére tetszenek játszani, szintén a Fidesszel együtt, példának okáért a parlamenti obstrukció eszközeivel, ami most már másodszor akadályozza meg, hogy a mezőgaz dasági termékek kereskedelmi többletkészletezéséhez kapcsolódó intézkedésekről szóló törvényjavaslatról a parlament tudjon határozni. (Dr. Medgyasszay László közbeszólása. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) A harmadik feltétel pedig az, képviselő úr, hog y felhagynak a “minél rosszabb, annál jobb” politikával, mert önöknek is lenne azért abban felelőssége, hogy ha már tényleg négy éven át, amíg kormányoztak, megfeledkeztek az uniós felkészülésről, legalább most közreműködnének a kormánnyal abban, hogy a ga zdák mindenkor megfelelő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és igaz tájékoztatást kapjanak, és kevésbé a hazugságokat. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Dr. Medgyasszay László: Hazudni nem szabad , államtitkár úr!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Béki Gabriella frakcióvezetőhelyettes asszony, az SZDSZ képviselője: “A szegénység enyhítéséről” címmel. A képviselő asszonyt illeti a szó. BÉKI GABRIELLA ( SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kuncze Gábor a tegnapi napon napirend előtt szólt az adócsökkentés követelményéről, mint a versenyképesség zálogáról. Ez az SZDSZ egyik nagyon fontos javaslata. Én a mai napon a másik, nem kevésbé fontos javaslatunk ról szeretnék szólni, a rászorultsági szemléletű szociálpolitika erősítéséről. Nagyon szoros összefüggés van a két javaslat között, hiszen az adócsökkentés azt jelenti, hogy relatíve kevesebb pénz folyik be a közös kasszába, és ez a politika csak akkor leh et sikerre vezető, ha ezzel párhuzamosan a kasszába befolyt pénz felhasználását sokkal célzottabbá tesszük - sokkal célzottabbá, mint ahogy ez jelenleg történik. Nem olyan régen, tavaly év végén jelent meg a szociális szféra szakmai szövetségének egy kis k ötete a szegénységről, a szegényedés folyamatáról Magyarországon. Ebben a kötetben a szerzők nagy hangsúllyal jelentik ki, hogy Magyarországon a szegények helyzete romlott. Talán nem mondhatjuk, hogy szélesedik a szegénység, de egyértelműen mélyül. A magya r lakosság 1215 százaléka él az átlagjövedelem fele alatti színvonalon, és körülbelül egyharmada a létminimum alatt - ezek meglehetősen súlyos nagyságrendek. Ki kell mondanunk, hogy az eddig alkalmazott módszerek elégtelennek bizonyultak a probléma kezelé sére. Amikor az SZDSZ rászorultság szemléletű szociálpolitikát javasol, akkor teszi ezt azért, mert azt gondoljuk, jól látható, hogy hol jelennek meg a szegénységi kockázatok, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, amelyek kifejezetten veszélyeztetettek ebből a szempontból. Elsősorban a munkanélküliekre, illetve a tartósan alacsony jövedelemből élőkre kell gondolnunk; azokra, akik a gyermeküket egyedül nevelik; azokra a családokra, ahol sok gyermek van; a hátrányos lakókörnyezetben élőkre, ahol nincs munk alehetőség a közelben; a rossz egészségi állapotban élőkre; a fogyatékossággal élőkre; általában az alacsonyabb iskolai végzettségűekre. A közelmúltban az egészségügyi tárcánál elindult a szociális törvénynek egy koncepcionális újragondolása; ez a Szolidp rogram - a szolidaritás rövidítéséből fakad a neve - mindenképpen üdvözlendő. Csak sürgetni tudjuk, hogy ezt a folyamatot, amit elindítottak, gyorsítsák fel, és