Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 9 (130. szám) - A kormány által 2004. február 11-én bejelentett, az M5-ös autópálya megvásárlásával és továbbépítésével kapcsolatos kormánydöntés körülményeinek és az ez alapján az AKA Rt.-vel megkötni tervezett szerződések várható következményeinek kivizsgálására or... - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
1152 Képviselőtársaim! Önök csak konszolidálták a Postabankot, többszörösen, mint amint kellett volna , és meg sem engedték, hogy ebben a házban erről beszéljünk, mert egyetlen vizsgálóbizottságot nem engedtek létrehozni. Úgy, ahogy Szalay képviselő úr elmondta, mi egyetlen bizottságot nem akadályoztunk meg, sőt nem éltünk azzal az önök által gyakorolt új típusú módszerrel, hogy ugyan a parlament létrehozza a bizottságot, de nem jelölnek önök tagokat, és ettől a bizottságok nem tudnak működni. Lehet ezt így is csinálni, képviselőtársaim, és lehet föltenni kérdéseket. Csak az az érdekes, akik gazdasági társa ságokkal foglalkoztak, hogy a kisebbségi tulajdonról azt mondani, hogy ugyanannyiért meg lehetne szerezni a többségit, egyszerű, arányos számítással - ugye, nem tetszettek komolyan gondolni? De fantasztikusan jól hangzik! Itt van, bocsánat, amiről Szalay G ábor beszélt, hogy itt óriási prejudikációk vannak. Mert már ott van, hogy miért nem vette meg 72ért? Akkor most elmondom önöknek, mert én összegyűjtöttem. Fónagy miniszter úr 2001 őszén azt mondta: a kivásárlás - azt most már egy beszélgetésen próbáltuk tisztázni, hogy nem ezt értette alatta, de a szövegben ez van - minimum 120150 milliárd forint között bonyolítható le, óriási társadalmi és politikai veszteségek közepette. Képviselőtársaim! Mi történt most? Megvásároltuk a 40 százalékot, é s menedzsmentjogokhoz jutottunk. Lehet, kedves Márton képviselő úr, ezen poénkodni, de én azt mondom, hogy amikor az van kiírva, hogy a két ügyvezető együtt ír alá, akkor az elég súlyos dolog. Ezt ön is tudja, de a politikai hisztériáért mindent föláldoz. Önnek semmi sem szent. Aztán megyek tovább. Ami itt van, és szerepel ebben a dologban (Lengyel Zoltán: Miért magyarázod?) , hogy kapotte más ajánlatot. Képviselőtársaim! Erre csak a következő példát mondom. Biztos, hogy önök is találkoztak vele. Az utca ké t oldalán van két zöldségbolt. Az egyikben 50 egységért adják az újburgonyát. A másik oldalon szeretnének több vevőt, és kiírják, hogy újburgonya 20ért. A vevők mennek, sok minden mást vesznek, és végül van egy vevő, aki azt mondja, hogy ő újburgonyát is venne. Ja, az nincs. Szóval amikor már valaki megköt egy szerződést, és utána azt mondani, hogy én ezt egyharmad árért is megcsináltam volna? Hát persze. Mondhatott volna egynegyedet is. Nincs rajta semmi felelőssége. Szeretnék visszamenni még oda, amiről beszélt már Fónagy volt miniszter úr, képviselőtársam is, hogy itt a korábbi szerződésekben voltak bizonyos kikötések, amelyek még mindig élnek, amelyeket célszerű figyelembe venni a továbbépítés szempontjából. (Az ülésteremből távozni készülő Balogh Lászl ó felé fordulva:) Sajnálom, ha elmegy Balogh képviselő úr, akkor egy kicsit hadd ugorjak. Ajánlanám az ön figyelmébe, és szívesen el fogom küldeni önnek azokat a '93 őszi cikkeket, amikor az ön által olyan nagyra értékelt, az ön akkori frakciójába tartozó Schamschula úr állapodott meg annak a keretszerződésnek minden feltételéről, még arról a passzusáról is, hogy az árképletben az inflációt meghaladó plusz 3 százalék meg a kompenzáció. Ezt aláírta ugyan a Hornkormány minisztere, de megvan, önök megkapták l evélben, mert ez később kiderül az újságból, hogy hosszú utánjárásra ehhez sikerült hozzájutni, de ezt most megpróbálja szépen politikailag rákenni valaki másra. (19.00) Aztán továbbmegyek. Tisztelettel ajánlom az ön figyelmébe - ahogy elnézést kérek, közb eszóltam, amikor beszélt , hogy mikor mondott a miniszterelnök először határidőt. Akkor még kongresszusról szó sem esett, de önök ezt megpróbálják, tehát önöknél, mint sok mindenben másban, az “előbb” és az “utóbb” sokszor fölkeveredik. Ez alkalmas arra, hogy megfelelő cirkuszt csináljanak. Szeretném szóba hozni a hitelszerződések dolgát, érdekes módon arról nem esik szó. (Balogh László távozik az ülésteremb ől.) Megmondom miért: mert Márton Attila is és Lengyel képviselő úr is tud ja, hogy ennél a szerződésnél, ha egy szerződésfelmondásnál azt mondta volna a finanszírozó bank, hogy uraim, lejártnak tekintem a hiteleket, akkor bizony az év végi problémáink még nagyobbak lettek volna. Lehet erről így beszélni, lehet a hitelről és a hi ányról úgy beszélni, hogy úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a kettő közt milyen összefüggés van. Más a költségvetés hiánya,
