Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök:
12 Személyesen is tapasztalom azt, amire egy tanulmány nemrégiben felhívta a figyel met, mindannyiunk figyelmét: százezernél több az olyan magyar gyerek, aki nap nap után éhesen megy az iskolába. Ezen a téren valóban létezik két Magyarország. A szegények és a jobb módúak közötti szakadék csökkentéséhez gyökeresen új kormányzati gondolkodá sra van szükség. (13.20) Hiszek abban, hogy többet kell tennie a közösségért annak, aki tehetősebb, mint annak, akinek napi gondjai vannak, többel kell hozzájárulnia a közjóhoz. A szegénység nagy baj, de még nagyobb, ha egy család ott reked. Ott reked, mer t a gyermek hamar abbahagyja az iskolát, így aztán nehezebben talál munkát. Tudjuk: a szegény ember egészsége is törékenyebb. Azt kell elérnünk, hogy ne a születés, a családi kötöttségek, a lakóhely határozza meg, hogy milyen munkahelyet választhatunk, hog y milyen lehetőségeink vannak, s mekkora a fizetésünk. Ezért közös forintjainkból azokat kell segíteni, akik valóban rászorultak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az új pénzügyminisztert felkértem annak kidolgozására, hogy miként lehet ezt az elvet jobba n érvényesíteni az adózás és a jövedelmek elosztásának a rendjében. Persze, hallom máris az ellenérvet: hogyan lehet ezt a pénzügyi szigor éveiben? Nos, éppen ilyenkor kell szűkösebb lehetőségeinket azok felé fordítani, akiknek a legnagyobb szüksége van rá . Nem engedhetünk abból sem, hogy az idős polgárok élete fokozatosan könnyebbé váljon. Nekik, akik eddig is a legtöbb áldozatot hozták egy modernebb Magyarország megteremtéséért, nem növekedhetnek tovább a terheik. A nyugdíjasoknak azonban ma még kevesebb pénz jut, mint amennyi járna nekik, ezért tartunk ki a 13. havi nyugdíj folyamatos bevezetése mellett, és bízom benne, hogy Magyarországon a nyugdíjasoknak a tizenhármas szerencseszám lesz, és az lesz a gyermekes családoknak is, hiszen az idén és a további akban is kifizetjük a 13. havi családi pótlékot. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Éppen ezért ragaszkodom ahhoz, hogy a nyugdíjak emelésének alapja nemcsak a bérek növekedése, hanem az idősebbeket érintő árak emelkedése, ismert kifejezéssel: a nyugdíjask osár legyen. A nyugdíj, tisztelt Ház, nem adomány, megdolgoztak érte, ne tegyünk úgy, mintha szívesség lenne tőlünk. Mi azokat, akik átélték az elmúlt hatvanhetven év összes megpróbáltatását, s értékeket teremtettek, Európa hétköznapi hőseinek tekintjük, jövőnket, a modern Magyarországot is nekik köszönhetjük. (Taps az MSZP soraiban.) Hölgyeim és Uraim! Több jólét kell, mondjuk mi mindannyian, felelős politikusok. Mi elkezdtük. De azt is látjuk, ez a politika ma korlátokba ütközik: a magyar gazdaság teljes ítőképességének a korlátaiba. Most tehát az a dolgunk, hogy tágítsuk a mozgásterünket, kitoljuk valós lehetőségeink korlátait, fokozatosan, a magyar gazdaság teljesítményével összhangban. Növekedés és egyensúly harmóniája szükséges a gazdaságban: okos, elő retekintő takarékosságra, csökkenő költségvetési hiányra, a növekedés feltételeinek megőrzésére és folyamatos fejlesztésére van szükség, következetes, kiszámítható és kemény pénzügypolitikára. Így járunk el, csak így teremthetünk modern gazdaságot, modern államot és modern köztársaságot. A gazdaság szereplőinek több mozgástér, több levegő kell. Az elmúlt évtizedben megtapasztaltuk, mit jelent kemény követelmények mellett dolgozni az iparban, a kereskedelemben, de nem tanultuk meg, hogy kell ezt tenni példáu l a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben. Szinte megszoktuk, hogy sokat és egyre többet költünk fontos közszolgáltatásokra, miközben a polgárok éppúgy elégedetlenek, mint azok, akik értük dolgoznak. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt a luxus t megengedhessük magunknak. Értelmetlen és bosszantó szabályok erdejében élünk; csökkentenünk kell a bürokráciát, a felesleges előírásokat, mert csak így csökkenthetjük az állam méretét. A lényeghez fogunk tehát hozzányúlni, és nem egyszerűen nyirbálni aka runk, így nem lesznek önmagukért létező intézmények sem. Nekem és számomra ez a reform. Tehát olcsóbb, ha úgy tetszik, kisebb és modernebb szolgáló és szolgáltató á llamot akarunk. Biztos lesz, aki felveti: ki nyújt majd támaszt, ha az állam kisebb lesz? A modern állam kisebb, de
